Megkezdődött a negyedik évad második etapja, és a regények ismeretében elmondhatom, hogy a korábbi tempóhoz képest mostanában jóval gyorsabban haladnak az alkotók. Daenerys esetében már az ötödik regény oldalait láthatjuk megelevenedni, a királyvári szál pedig vészesen közeledik a harmadik könyv végéhez, közben pedig itt-ott bekacsint már a Varjak lakomája is, valamint a sorozat írói által a sztorihoz hozzáadott kiegészítések is viszonylag gyakran jelen vannak.
A hatodik részt láthatta legutóbb a nagyérdemű. Milyen volt? Hát olyan...
...ZSENIÁLIS, hogy azt elmondani sem tudom így hirtelen. De azért megkísérlem leírni. Az epizód Stannisszel és Davosszal indít, akik éppen a Braavosi Vasbankban tesznek látogatást. Kezdésnek láthatunk is egy fantasztikus távolit Braavosról. Néhány nézőnek ezután biztos változni fog a háttérképe. Ezt követően a furcsa páros előadja kérelmét a Vasbank vezetői előtt. Az elnöklő Tycho Nestoris cinikus mosollyal tagadja meg újra és újra a segítő kéz nyújtását. Fontos kiemelni, hogy Davos karakterét parádéztatja a forgatókönyv, hosszú idő óta először jut ekkora érvényesülési térhez a figura.
Ezt követően Theon szálát követhetjük nyomon. Ideje is volt már, hiszen lassacskán kezdtünk elfeledkezni a történet eme igencsak ellentmondásos figurájáról. Az epizód ezen szál tekintetében elsősorban azt hivatott bemutatni, hogy Theon már mennyire nem Theon. Bűzös a férfi teljes lénye fölött átvette az uralmat, a terror hatására korábbi énje mélyen elrejtőzött elméjének legmélyén, sőt, talán már egyáltalán nincs is életben. Elképesztően erőteljes minőségben kerül bemutatásra ez a fajta összeomlás, pontosabban az összeomlás brutális, félelmetes következményegyüttese.
Érkezik egy lenyűgöző fényképezéssel, és a szokásosan csodálatos CGI-vel operáló sárkányos jelenet is, ami után egy eléggé erős képsor következik, amelyben Danyt láthatjuk, amint Meeren újdonsült királynőjeként fogadja a segítségkéréssel vagy panasszal elébe járuló alattvalókat. Fókuszba kerül annak lehetősége, hogy Daenerys sem tévedhetetlen, nem kizárt, hogy időnként rossz döntéseket is hoz. A mérleg másik karján azonban ott van a királynő eme helyzetben is maximálisan szilárd magabiztossága, határozottsága.
Eztán kapcsolunk Királyvárba, ahol néhány rövid, de hatásos felvezető jelenet után megkezdődik Tyrion tárgyalása. A blokk elképesztő színvonala még a Trónok harca amúgy is magas mércéjéhez képest is lenyűgöző. A jól felépített tárgyalási képsor magabiztosan áll be a Red Wedding és a Joffrey-Margaery esküvő után következőként a megdöbbentő és fantasztikus, katartikus hatású jelenetek sorába. Ugyanis ami itt történik, azt csak és kizárólag a katarzis kifejezésével lehet jellemezni. Az atmoszféra percről percre válik egyre erőteljesebbé, ahogy az igazságtalanság, az ármánykodás, és a gyűlölet hármasa egyre nagyobb mértékben érvényesül a tárgyalás során. A színészgárda eme blokkban foglalkoztatott tagjai nemes egyszerűséggel parádéznak. Charles Dance a Vastrónon ülve hozza tökéletesen Tywin Lannistert. Lena Headey szokásához híven nagyon ügyes, és Nikolaj Coster-Waldau is emlékezetesen helytáll.
Ám amit Peter Dinklage csinál, arra tényleg nincsenek szavak. Esetleg a fenomenális, vagy a lehengerlő, ezek talán többé-kevésbé megfelelőek. A színész olyan mértékben aknázza ki a Tyrionban hosszú idő alatt felgyülemlett, és most előtörő haragot, hogy attól a néző füle is kettéáll. Dinklage produkciója a végletekig hiteles, és elképesztően érzelmes. Az aktor ezzel a teljesítménnyel (amellett, hogy valószínűleg szerzett magának még egy Golden Globe-ot) a televíziós filmsorozatok történetének igazán emlékezetes momentumait teremti meg. Bátran emlegetjük majd ezt a képsort Walter White kopogtatós monológja, a Red Wedding, vagy éppenséggel a Sons of Anarchy hatodik évadának zárása mellett.
Ja, és amúgy 10/10.
