A Kingpin Kiadó első komolyabb projektje Az Új Bosszú Angyalai sorozat elindítása volt, ám ezen terv sikeres kivitelezése érdekében be kellett mutatni, hogy miért is van szükség új Angyalokra. A Káosz a magyarul megjelent szuperhősképregények egyik legtragikusabb darabja. No, persze, nem a minőség terén, hanem a történet szempontjából tragikus. A Föld legnagyobb hőseit magában foglaló csapat sötétség, zűrzavar, és vérözön közepette leheli ki lelkét.

Váratlanul kezdődik a káosz. A Bosszú Angyalai főhadiszállását megtámadják, majd ezt követően lehetetlenebbnél lehetetlenebb, de, minden hitetlenkedő tekintet ellenére, mégis valóságos atrocitások érik hőseinket. A csapat múltjának sötét emlékei elevenednek fel újra, miközben Tony Stark, számára is érthetetlen módon, padlóra kerül. Senki sem érti, hogy mi történik, egészen addig, amíg meg nem jelenik Dr. Strange, hogy lerántsa a leplet a rejtélyről. És ekkor összeomlik egy világ. Egy egész, csillogó-villogó, dicsfényben és tapsviharban fürdőző, amerikai zászlóba csomagolt világ.

A modern Marvel-áramlat egyik legnépszerűbb írója, Brian Michael Bendis, csontig hatoló hitelességgel ábrázolja a címszereplőt, a Káoszt. Annyira mélyen, erőteljesen mutatja be az idillt pillanatok alatt összedöntő zűrzavart, hogy abba belesajdul az olvasó szíve. Természetesen tisztában vagyunk a ténnyel, hogy egy rendkívül fontos történetet olvasunk, de mégis, minden egyes szó után elszorul a torkunk, hiszen azt is tudjuk, hogy most egy korszak végét láthatjuk. Egy korszak szomorú, gyásszal övezett lezárását.

Bendis lenyűgözően bánik a karakterekkel. Tony Stark kálváriája egészen szívbemarkoló, de a többi angyal szenvedése is erőteljesen van bemutatva. Társaik elvesztése után félholt kísértetekként tengődnek a kínzó határozatlanság közepette. A történet változatosságának hála a tragédia fogalmának egész skáláját láthatjuk megelevenedni, a fájdalmat és kilátástalanságot sugárzó légkör ereje pedig csak még jobban fokozódik a történetvégi fordulattal, és annak kifejtésével.

David Finch rajzai remekül támogatják a darkos atmoszférát, különösen kiemelendő az akciójelenetek ábrázolása, hiszen a művész nagyszabású, részletgazdag képekkel prezentálja az összecsapásokat. Frank D'Armata színei elképesztően jók, személyes kedvencem a bíborszínben játszó ég, ami az egész képregénynek teremt vérgőzös hangulati hátteret.

Nagyon színvonalas alkotás, már "ezredszerre" olvastam, és még jó sokszor fogom is, ez biztos. 9/10.