A trilógia második és harmadik részét együtt forgatták le. Ennek megfelelően utóbbi, A világ végén alcímet viselő darab, szorosan kapcsolódik a Holtkak kincséhez. Való igaz, hogy a film részleteibe menően nehezen érthető azon nézők számára, akik nem látták a második felvonást, de ettől függetlenül, a produkció nagy egészét nézve, A világ végén önmagában is remek, és rendkívül hosszú szórakozást biztosít. Különben is, ki nézi meg a harmadik részt azelőtt, hogy látta volna a másodikat?
A Kelet-indiai Társaság egyre agresszívabban lép fel a kalózokkal, és azok pártfogóival szemben, ezért ideje újra összehívni a kalózurak tanácsát. Azonban az egyik kalózúr, nevezetesen Jack Sparrow (Johnny Depp) éppen nem elérhető, hiszen Davy Jones rendkívül tágas, mégis borzasztóan nyomasztó tömlöcében csücsül, tehát gyakorlatilag halott. Ám a tanácsnak össze kell ülnie, ezért Will (Orlando Bloom), Elizabeth (Keira Knightley), és a többiek, a halottaiból frissen feltámadt Barbossa kapitány (Geoffrey Rush) vezetésével elindulnak a világ végére, hogy visszahozzák az életbe a Karib-tenger legszédültebb gazemberét.
Való igaz, hogy ezt a sztorit fele ilyen hosszú játékidőben is ellehetett volna mesélni, ám a filmet összességében nem érezzük túlnyújtottnak (bár az első felében azért kissé unalmas a produkció), hiszen Gore Verbinski brillírozik a rendezői poszton. A direktor elképesztő koreográfiákat pakol filmjébe, és hihetetlenül kreatív ötleteit tökéletesen kivitelezve fantasztikus élménnyel ajándékoz meg bennünket. A világ vége megtervezése remek, a visszaút pedig rendkívül hangulatos, a vízfelszín alatt bolyongó, és a másvilágra csónakon átkelő holt lelkek igazi kísértetsztori-atmoszférát teremtenek. És amúgy az egész filmről hasonló jókat lehet elmondani, mármint a hangulat tekintetében, hiszen ezen a téren igazi remekmű ez a produkció, Verbinski tökéletesen komponálja meg a légkört, és ennek köszönhetően maradéktalanul sikerül magával ragadnia a nézőt.
Ez a sztori azért kissé alibi. Ha nem lenne Verbinski rendezői munkája ennyire minőségi, akkor A világ végén egy kifejezetten üres film is lehetne. Persze, az alapötlet jó, a hangsúly remekül oszlik el a főhős, annak társai, Davy Jones, és a Kelet-indiai Társaságot képviselő Lord Beckett között. Aztán van itt némi árulás, egy csipetnyi cselszövés, és persze a Will és Eizabeth közötti szerelmi szál is fontos szerephez jut. Utóbbit különösen jól kezeli, és a produkció végén remekül varrja el a szkript, ráadásul már sehol sincs az a kettő, jellegtelen, üres figura, akiket még az első részben Willként és Elizabethként adtak el a készítők. Sparrow természetesen lökött, mint mindig, ugyanakkor érdemes megfigyelni, hogy, habár a kapitány próbálja nem kimutatni, gondolkodása valamelyest komolyodott a haláli túrának köszönhetően. Személyes kedvencem ezúttal Barbossa, aki hihetetlenül laza, kellemesen cinikus, és a fene essen belé, visszatért a halálból! (Jó, tudom, hogy igazából visszahozták, na de akkor is!)
A világ végént a Holtak kincsével együtt vették fel, ennek megfelelően a színészi játékok is hasonló minőségűek a két produkcióban. A harmadik részben, az eddigi tapasztalatokat megerősítendő, a főszereplő Johnny Depp remekel, de Orlando Bloom is jó, és Keira Knightley is nagyon szépen helytáll. Geoffrey Rush fantasztikus, és a Bocskor Billt életre keltő Stellan Skarsgård is erőteljes játékot produkál.
A háromnegyedórás finálé megcáfolhatatlanul a film, sőt, az egész trilógia csúcspontja. Gore Verbinski elképesztően ütős végső zúzdát rakott össze. A tengeri csata látványos, és izgalmas, a harcok koreográfiája elsőosztályú, az összecsapásban egymást pusztító hajók pedig részletgazdagon bemutatott károkat szenvednek. Remek ötlet volt az alkotók részéről, hogy Will és Elizabeth a csata hevében kössenek expresszházasságot, aminek a végén, a csóknál, a film legjobb beállítását csodálhatjuk meg. Lenyűgöző, ahogy a csókolózó pár mögött, kissé lassítva, tombol a harc.
A látványeffektek természetesen ezúttal is kiválóak, ahogy a díszletek és a jelmezek is elsőosztályúak, de hát ezen elemek minősége nálam nem is képezte kérdés tárgyát a produkció megtekintése előtt. A zene kiváló, és remekül funkcionál hangulatfokozóként, de a készítők ezúttal sem tudták olyan jól alkalmazni a dallamokat, ahogy A Fekete Gyöngy átkának esetében.
A Karib-tenger kalózai: A világ végén remek filmélménnyel gazdagítja a nézőt, ugyanakkor ügyesen le is zárja a trilógiát, de persze nem az egész történetet, hiszen 2011-ben elkészült a negyedik rész. A világ végén 8,5/10.
