A Fekete Gyöngy átka hatalmas sikert aratott, Jack Sparrow kapitány nézők millióinak vált kedvenc kalózává. Kis túlzással élve akár még azt is mondhatjuk, hogy a 2003-as film kultuszt teremtett. A történetet folytatni kellett, hiszen a garantáltan magas bevétel mellett még kihasználandó lehetőség is bőven volt az alapanyagban. A rendezői székbe ismét Gore Verbinski csücsült bele, Johnny Depp pedig újra belebújhatott az ütődött kalóz bőrébe és gúnyájába.
Jack Sparrow (Depp) immáron újra a Fekete Gyöngy kapitányaként éli mindennapjait, ám a békés lazulást megzavarja a főhős múltjának kísértete. Kiderül ugyanis, hogy Sparrow annak idején alkut kötött a rettegett Davy Jonesszal (Bill Nighy), aki a Gyöngy kapitányává tette a szédült figurát, cserébe azonban Jacknek száz évig kell szolgálnia a polipfejű rém hajóján, és elnézve a legénység tagjait, ez nem valami kecsegtető ajánlat. Mindennek tetejébe még Port Royalban is zajlik az élet, ugyanis Will (Orlando Bloom) és Elizabeth (Keira Knightley) börtönbe kerülnek, amiért annak idején segítették Sparrowt a szökésben. Ha megakarják úszni az akasztást, Willnek meg kell találnia Jacket, és meg kell szereznie a kapitány tájolóját, azt, ami soha nem mutat észak felé.
Nekem ez a film valamivel jobban tetszett, mint az első. A legfontosabb pozitívum, hogy a forgatókönyv változatos, és végig érdekfeszítő, nem laposodik be időnként úgy, ahogy A Fekete Gyöngy átka. Továbbá azt se szabad szó nélkül hagyni, hogy ezúttal abszolút indokolt a két és félórás játékidő, nem éreztem elnyújtottnak a filmet. Az alapfelütéssel már az első mű esetében sem volt semmi gond, és a Holtak kincse is pazar sztorival operál. Ezúttal inkább a fantasy építi a cselekményt, semmint a klasszikus kalandfilmes elemek. Davy Jones remek főgonosz, a karaktert ügyesen rétegzi a szkript. Persze, Jack Sparrow az, aki továbbra is viszi a prímet, hiszen a kapitány személyisége még úgy is elképesztően magával ragadó, hogy már nem támogatja az újdonság varázsa. Will és Elizabeth háza táján is próbáltak ügyködni a készítők, és valóban, sikerült kissé mélyíteni az előző részben még faék egyszerűségű karakterrajzzal létező figurák jellemét. Fontos megemlíteni azt is, hogy ebben a filmben jóval kevesebb a poén, mint az előzőben, a hangulat komorabb, sötétebb. Persze, azért hülyülés is akad, de közel sem olyan sok, mint a 2003-as produkció esetében.
Gore Verbinski ismét remekel rendezőként, az úriember direktori munkája rendkívül kreatív. A film nézése közben nem ritkán találkozunk elképesztően fantáziadús jelenetkoreográfiákkal, csillagos ötös beállításokkal. Különösen a film első felében, a bennszülöttek elől való menekülés során, illetve a rendkívül hosszú, de nagyon élvezetes fináléban emlékezetes Verbinski munkája. Valóban, az akciójelenetek pörgősek, változatosak, a kivitelezési megoldások pedig leleményességről, és nem kevés fantáziáról árulkodnak.
Johnny Depp ismét teljes átlényegülést prezentál, másodjára is lenyűgöző a szerepben. Bloom és Knightley egyaránt jobban hozzák figuráikat, mint az első részben, az új arcként feltűnő, csápokba öltöztetett Bill Nighy pedig kiemelkedő teljesítményt nyújt.
A látványvilág lenyűgöző. A szép színeket életre keltő fényképezés izgalmasabbá teszi az összképet, az elsőosztályú vizuális effektek pedig nagyon jól működnek. Davy Jones kinézete brutális, legénységének kidolgozása pedig elképesztően kreatív, és akkor még szót sem ejtettem a Krakenről, ami nemes egyszerűséggel BADASS. Mindemellett a jelmeztervezői munka is fantasztikus, bár ez el is várható az első rész után. A zene is fantasztikus, bár már nem jut neki akkora szerep, mint az első felvonásban.
A Holtak kincse igazán jó film, remek kikapcsolódást nyújt, és szerintem még egy félpontnyival jobb is A Fekete Gyöngy átkánál. 8,5/10.
