Félelem, terror, és hullaszag lengi be Westerost keresztbe-hosszába. Az új részt a fokozatosan épített feszültség uralja, ami abszolút csúcsra jut a zárójelenet végére. Elsősorban Királyvárral foglalkozik az epizód, a maradék időben pedig rövid betekintést nyerünk az évadnyitóból kimaradt szálak alakulásába.

Theon bűnhődik. A rendkívül erőteljes, szürkén fényképezett, szomorú, zseniálisan fájdalmas és tragikus nyitójelenetben végre nyugtázhatjuk, hogy Theon maximálisan elnyeri büntetését a vétkekért, amiket Deresben követett el. De akkor miért van az, hogy mégis együtt érzünk vele? Aha, hogy ő voltaképpen csak jól tartott túsz volt Starkéknál! A srác eddig nem volt egyértelműen se rossz, se jó, pedig előbbi kategóriába bőven beférne tettei alapján, ám mégsem tudtam jó szívvel azt mondani rá, hogy gonosz. És ez az epizód végre rávilágított arra, hogy miért nem. Azért, mert Theon a körülmények rabja, az események gyerekkora óta tartó sodrásának áldozata. Theon egy balek. És Bűzössé kellett válnia ahhoz, hogy ez végre egyértelművé váljon.

Találkozunk Brannel és a csipetcsapattal is néhány perc erejéig. Eme szál leginkább operatőri szempontból kiemelkedő, hiszen már a Nyár szemszögéből végigkövetett vadászat is nagyon ütős, és utána még néhány szép színnel megbolondított látképet is kapunk arról a bizonyos fáról. Bran látomása pedig valóban sejtelmes, sőt, hátborzongató.

Aztán a vallási fanatikusok legújabb máglyarakását is megcsodálhatjuk, hiszen visszatérünk Stannishez és a Vörös Asszonyhoz. Nagyon jól működik ez a szál is, az alkotók talán minden eddiginél erősebben reflektálnak megtörtént múltra és valós jelenre a fanatizmus pazar, hiteles bemutatásával. Melisandre kap néhány remekül megírt, és valóban bölcs mondatot a szövegkönyvtől, és némi félelem is teret kap, hiszen: Úristen, mit akar csinálni az az eszelős királyné szegény kislánnyal?!

Persze, a hangsúly a Királyvár területén zajló eseményeken van. Tyrion kijelöli Bronnt Jaime edzőjének, hiszen a Királyölőnek formába kell hoznia bal karját. Ezt követően az Ördögfióka értesül Varystól egy bizonyos rossz hírről, ezután pedig igyekszik megóvni Shaet.

Aztán pedig jöhet az esküvő. Az esküvő, amit én már a harmadik évad végére vártam. Margaery és Joffrey egybekelnek, és következhet a lakodalom. Itt nem mehetek el szó nélkül a pazar díszletvilág mellett, ami rendkívül hitelesen ábrázolja a mulatságot. Aztán egy ponton megkezdődik a feszültség még erőteljesebb fokozása, az epizód utolsó húsz percében a torkunkban dobog a szívünk. Fájdalom és rettegés uralkodik, a világ szinte megszűnik létezni Tyrion és Joffrey körül. Jack Gleeson és Peter Dinklage parádés színészi játékokkal prezentálják a visszafogott indulatok súlyától roskadozó jelenetet.

Hogy aztán robbanjon a bomba, és az alkotók még egy hétre magunkra hagyjanak bennünket. Kétségek között vergődve. 9/10.