Bryan Fuller sorozatától óriási húzás volt, hogy az első évad végén megcserélték a szerepeket a Hannibal-mozifranchisehoz képest, és a pozitív alakot, esetünkben Will Grahamet helyezték olyan helyzetbe, amilyenben a korábbiakban csak Anthony Hopkins Hannibalját láthattuk. Ez a rendkívül hatásos fordulat az új részben tovább fokozódik, hiszen amikor Beverly Katz ügynök holttestét megtalálják, Jack kiviteti Willt a helyszínre. Felkerül a kényszerzubbony, a srácot gurulós állványhoz kötözik, és a szája elé maszkot tesznek. Nem azt a fajtát ugyan, amit Hopkinson láthattunk, de még így is baromira ütősek ezek a jelenetek. Fuller és brancsa alaposan kavarja a szart, és összefut a nyál a számban, hogyha belegondolok abba, hogy mi lesz még ebből!

És ha már Katz holttesténél tartunk, ne felejtsük el, hogy mégis mennyire zseniálisan elborult módon beteg már az, amit a jó Dr. Lecter művelt a nővel. Némi operatőri kreativitással fokozzák a hányingert keltő hatást, ahogy egyik pillanatról a másikra kiderül, hogy az bizony nem egy darab, hanem... több. Persze a jó doktor, Mads Mikkelsen továbbra is brutálisan hidegvérű tálalásában, kellemes zenei aláfestés kíséretében süt-főz, üt-vág, kloffol, présel, és jól érzi magát. Szinte röhögnek rajtunk a készítők, mert tudják, hogy mennyire elszörnyedt arcot vágunk, amikor ennek a pazarul megírt, minden ízében őrült karakternek a cselekedeteit követjük nyomon.

A komplett epizód cselekményvezetése amúgy kissé lassúra sikeredett. Ez nem feltétlenül rossz, mert a hangulat így kifejezetten sejtelmessé válik, annyi csupán a gond, hogy néha unalmassá válik egy-egy túlnyújtott jelenet. Persze, azért érdekességek is akadnak bőven, ugyanis tisztázódik a korábbi epizódok rejtélyes gyilkosságai körül kirajzolódott rejtély. Kiderül ki a gyilkos, és hogy mennyi köze van Hannibalnak az esetekhez. Kifejezetten ijesztő a változás, amin Will keresztülmegy, mintha kezdené elveszíteni a józan eszét, egyre inkább hajlandó bármire, hogy végre elkapja, a rácsok mögül, Dr. Lectert. Visszatér Abel Gideon, aki kicsit kever-kavar a dolgokon, de az igazán fontos momentumok az epizódfináléban érkeznek, ugyanis a széria során először láthatjuk a jó doktort igazán sebezhetőnek, és ugyanakkor az is nyilvánvalóvá válik, hogy ennek a történetnek két főhőse van: Will Graham, a pozitív arc, és a fantasztikusan megírt Dr. Hannibal Lecter, aki igazi antihős, és aki ezt még nem volt hajlandó beismerni, ezen 40 perc után kénytelen lesz megtérni, ugyanis a rész végén igenis aggódunk a doktorért. Én legalábbis beszartam, amikor hátba kapta azt a kábítólövedéket, hát még ami azután következett...

Hát-hát, nagyon alakul ez a sorozat, és kezd felkúszni az igazán nagy kedvenceim közé. Eddig is szívesen néztem, ez természetes, de a széria indulása óta először érzem azt, hogy megveszek, ha nem láthatom zárós határidőn belül a folytatást, annyira kíváncsi vagyok rá. 8,5/10.