Hollywood az 1950-es években. Az angyalok városa. Valóságos földi paradicsom. A sikerre és hírnévre vágyó fiatalok csak úgy özönlenek ide a világ minden tájáról. Akármire képesek lennének, hogy egyszer ők is Marilyn Monroek és James Deanek legyenek. És néhányuknak sikerül is. A tízezerből egynek. A többiből kurva és drogos lesz. De hát mit is várunk egy olyan várostól, ahol tombol a szervezett bűnözés, és a rendőri testület tagjai sem jobbak azoknál, akiknek az elfogásárért fizetik őket. Igen, Curtis Hanson rendőrökkel a főszerepben rendezett gengszterfilmet.

Bud White ( Russel Crowe ) a Los Angeles-i rendőrség fenegyereke, igazi kemény legény, akit rendszerint verőembernek használnak a nem szabályos kihallgatások során. Jack Vincennes ( Kevin Spacey ) a testület sztárja, igazi híresség. Edmund Exley ( Guy Pearce ) fiatal titán, aki kérlelhetetlenül törekszik fölfelé a ranglétrán. Amikor ismeretlen elkövetők brutálisan kivégzik az Éjjeli Bagoly nevű étterem az adott időpontban ott tartózkodó összes vendégét és alkalmazottját, a három zsarut más-más szálakon, de magába rántja a különös, és az idő előrehaladtával egyre komplikáltabbnak tetsző ügy, végül pedig egymás hátát kell védeniük, ha élve akarnak kikerülni a méretes szartengerből, de még úgy sem biztos, hogy épp bőrrel megússzák.

Ha megkérdeznénk, nyilvánvalóan Curtis Hanson se tagadná, hogy a Szigorúan bizalmas pályafutása egyértelmű csúcspontja, íróként és rendezőként egyaránt. A mű titka valóban az, hogy a direktor képes volt rendőrökről gengszterfilmet csinálni. Ezen azt kell érteni, hogy az úriember valami piszkosul eltalálta a film hangulatát. Az '50-es évek dohányfüsttel, öltönnyel, kalappal, és klasszikus fizimiskájú autócsodákkal gazdagított atmoszférája nem csak hogy maradéktalanul hitelesen jön át, de valósággal új életre kell a néző körül a produkció 130 perces játékideje alatt. Mindehhez a legjobb krimik kimért, higgadt, egyedülállóan eredeti kisugárzása csatlakozik, majd az összképhez hozzákeverednek a klasszikus gengsztermozik receptjének egyedi karakterkezelési, és színészvezetési megoldásai. Hanson a szereplőkre fókuszál, de közben elmesél egy feszült, és izgalmas nyomozást, közben pedig bebizonyítja, hogy a rendőr, attól még, hogy jelvénye van és legálisan működik, igenis lehet gengszter. És még valami emlékeztet a szervezett bűnözést középpontba állító alkotásokra: Nem más, mint az a tény, hogy a direktor csak, és csakis akkor operál véres jelenetekkel, hogyha muszáj. Nem pazarolja a művért, meghagyja a cuccot a történetben helyet kapó gyilkossági jelenetekre, hogy ezekben a képsorokban viszont igazán üssön a vörös adalék.

A forgatókönyv elképesztően jóra sikeredett. A sztorit elsősorban a krimiszál uralja, ami olyan tökéletes, hogy attól kettéáll a néző füle. Ugyanis kezdetben átver minket a film, rengeteg labdát dob fel, sok különböző, párhuzamos eseményláncolatot indít útjára, és sokáig úgy érezzük, hogy ebből a káoszból nem lesz képes épen kikerülni a szkript, ám végül sikerül neki, minden részlet a helyére kerül, kiderül, hogy az összes apróságnak komoly jelentősége volt. A kép a befejezés előtt kb. 40 perccel érkező, erőteljes fordulattal kezdi meg összeállási folyamatát, és meg sem áll addig, amíg minden szálat össze nem illesztett tankönyvbeillő egésszé. A történet üzeneti adaléka a korrupció, a tisztátalan rendfenntartó hatóság, és a bűntudat címkék köré csoportosul, teszi ezt kétségbeejtő hatékonysággal, végül egészen ijesztő módon hitelesnek ható tragikus ívet adva a cselekménynek. Hogyha a Szigorúan bizalmas forgatókönyvéről beszélünk, akkor nem mehetünk el szó nélkül a karakterek mellett sem. A figurák kidolgozása ugyanis mesébe illően részletes, a történet minden alakja a végletekig árnyalva van. A zsaruk itt nem a klasszikus módon véve tisztességesek, hanem a maguk mocskos módján tesznek igazságot. Bud nem riad vissza semmitől, hogyha az igazságérzetét kell kielégítenie, Jack büszkén fürdőzik a hírnévben, és a helyi bűnügyi újságírás egyik nagy alakjától szívesen fogad el pénzt cserébe egy-egy előre megrendezett akcióért, amit követhetnek a fotósok, Ed pedig bármit megtenne azért, hogy feljebb kerüljön a ranglétrán, és habár ő a sztori legtisztább figurája, ahogy telik az idő, úgy egyre nagyobb változásokon megy keresztül, és hamarosan igazi tökös csávó válik belőle. Nagyon jó az is, hogy megismerjük a figurák motivációit, megtudunk néhány fontos információt a múltjukról, és így különösen hatásos, amikor Jack a Miért lettél rendőr? című kérdésre válaszolva csak annyit mond: "Nem emlékszem."

Russell Crowet én kissé túlértékelt színésznek tartom, de tény, hogy időként elképesztően képes megemberelni magát, és akkor kiváló teljesítményt tud produkálni. Itt sincs ez másképp, ugyanis Crowe lenyűgözően hasonul a forrófejű, brutális természetű Bud figurájához. Kevin Spacey halál lazán hozza a halál lazát, igazi könnyed, ugyanakkor részletes arcjátékkal megbolondított alakítást produkál. Guy Pearce is ügyesen kelti életre a sikerre éhes, de becsületességre törekvő Edet. James Cromwell is jó, viszont hogy Kim Basinger mire föl kapott Oscar-díjat teljesen művi, élettelen játékáért, azt valaki igazán elmagyarázhatná nekem.

Magával ragadó mestermű a Szigorúan bizalmas. Tökéletesen keveri a krimi és a gengszterfilm stílusjegyeit, miközben részletesen kidolgozott karaktereket mutat be, és visszarepít minket az 1950-es évek mocskos, véres Hollywoodjába. 9,5/10.