Kérte: navigations
„ Mind ki fognak nevetni. ”
Stephen King látnok. Habár az iskolai ámokfutások Amerikában ma már szinte heti programnak számítanak, régebben nem igazán lehetett hallani hasonló esetekről. Az első komolyabb incidens 1979-ben történt, de tény, hogy az iskolai lövöldözések legszörnyűbb példája a '99-es Columbine-i mészárlás. King már első komolyabb regénye, a Carrie írásakor érezte a generációról generációra egyre agresszívabbá és kontrollálhatatlanabbá váló fiatalok okozta problémát. Viccesnek szánt diákcsínyek egy gyakorlatilag találomra kiközösített gyerek ellen, aki legtöbbször nem tehet mást, minthogy kivárja a tanévek leteltét, hogy aztán új életet kezdhessen. Emellett ott vannak az agresszívak, a társaikon diktátorként uralkodni akaró, dühkezelési problémákkal küzdő vadbarmok, akik nap, mint nap megkeserítik a többiek életét. Mindkét diákfajta potenciálist veszélyt jelent. Mert mi történik akkor, hogyha a bántalmazott, vagy éppen a túlságosan is erőszakos gyerek kezébe gyilkos eszköz kerül? A válasz a tragédia, a káosz. A fegyver lehet puska, pisztoly, gépfegyver,... vagy telekinézis.
Esetünkben a bántalmazott diákról van szó. Carrie ( Sissy Spacek ) egyáltalán nem átlagos lány. Anyja a vallási fanatikusok legrosszabb fajtájából való, lányát még olyan, másnak magától értetődő dolgokról sem világosítja fel, mint a menstruációs vérzés. Emellett a lány iskolatársai állandó célpontját képezi. Mindebből kifolyólag pedig komoly önértékelési gondjai adódnak. A helyzet pozitív irányt vesz két dolognak köszönhetően: Carrie felfedezi, hogy képes a telekinézisre, azaz a tudatával tud mozgatni dolgokat, valamint az iskola egyik szépfiúja, Tommy Ross ( William Katt ) elhívja a végzős bálba. Mi rossz sülhetne ki ebből?
A horror-listámon már találkozhattatok a Carrievel, ami teljesen megérdemelten szerepel a 25 legjobb között ( a lista összetétele azóta sem változott komolyabb mértékben ). A regényt nem olvastam, de hiszem, hogy Brian De Palma megfelelően adaptálta, különösen azért, mert a Carrie a legjobb King-adaptációként van számon tartva a mai napig. ha a Darabont-filmeket nem számítjuk. A horror nagymesterének történetét Lawrence D. Cohen alakította át forgatókönyvvé. A cselekmény legfontosabb eszköze a horror fináléig való mellékelése. A másfél órás játékidő első 65-70 percében gyakorlatilag egy hatásos tinidrámát láthatunk. Ezen idő alatt Carrie szimpatikussá válik nekünk, megkedveljük a lány pártját fogó tornatanárnőt, Tommy Rosst, és a barátnőjét, Sue-t ( Amy Irving ), akik önzetlenül segítik Carrie beilleszkedését. A bántalmazott főhősnő pedig végül dicsfényben ragyog, mert végre őt is elismerik élő emberként. A forgatókönyv hibátlanul építi fel a sikersztorit... Hogy aztán az egész összeomoljon, és az idilli kép átadja helyét a káosznak, és az apokaliptikus dühnek, a vérnek, a halálnak, a bosszúnak.
Mielőtt leborul a disznóvérrel töltött vödör, De Palma remek megoldással fokozza a feszültséget. A néző egyszerre várja a pillanatot, és retteg a következményeitől. A hangulatot a rendező mellett Pino Donaggio is igyekszik teljessé tenni gyönyörű melódiáival, amik a kellő pillanatban a jól megszokott horroreffektekbe csapnak át. Egyedül a látványeffektek terén hagy maga után kívánnivalót a film. Persze-persze, '76-os, de akkor is lehetett volna az effektek helyett más megoldást választani.
Sissy Spacek hibátlan választás volt a szerepre. Egy színésznő számára mindig potenciális eszköz a természetes külseje, jobban, mint egy férfinál. Spacek tipikusan az alapjában véve csúnyácska kategóriát képviseli, amilyen maga Carrie is. Viszont amikor végre jó dolgok történnek a karakterrel, mintha egy egészen más lányt néznénk. És az az arcjáték valami hihetetlen! Megdöbbentően hitelesen produkálja a színésznő a nagy fordulatot, amikor az örömmámor dühorgiába csap át. Leginkább a főhősnő anyjaként látható Piper Laurie-t tudom még kiemelni, aki hitelesen hozza a fanatizmusa okán pocsék anyát.
Carrie haragja mindent elemészt, és a történet rámutat a szomorú tényre, miszerint soha senki nincs biztonságban. Az egyik pillanatban még boldog vagy, úgy érzed, tiéd az egész világ, a következő percben pedig minden összeomlik, és nem marad más, csak sötétség és a bánat. 9/10.
