Kérte: Értelmiségi Pocok

„ Úgy távozom, ahogyan érkeztem: Ártatlanul. ”

Manapság nagyon ritka a jó thriller, főleg az olyan, aminek kellően csavaros, érdekfeszítő forgatókönyve van. Hitchcock után leginkább a Másvilág, a Két nővér/Hívatlan vendég, A 23-as szám, vagy éppen A fülke készítői tudtak maradandót alkotni. Ide sorolható talán még az Összeomlás és a Fűrész is, bár előbbi már erőteljes drámai vonulatokat is tartalmaz, míg utóbbi sokkal inkább a horror kategóriáját erősíti, így ezek némiképp kilógnak a sorból. Tavaly Asger Leth, gyakorlatilag első nagyjátékfilmes rendezésével igyekezett a fenti címekhez méltót alkotni. Tény, hogy a Borotvaélen messze nem hibátlan, de remek szórakozást nyújt, és egy elsőfilmes rendező később magabiztosan büszkélkedhet majd vele.

Nick ( Sam Worthington ) egykor rendőr volt, ám miután elvállalta egy menő üzletember, David Englander ( Ed Harris ) testőri védelmét, az megvádolta legbecsesebb kincse, a királygyémánt elrablásával, így a férfi börtönbe került. Az apja temetésére Nicket kiengedik, ekkor sikerül megszöknie. Útja Englander egyik szállodájába vezet, ahol kivesz egy szobát a huszadik emeleten, majd kiáll a párkányra, és a kiérkező rendőröket ugrással fenyegeti, hogyha nem kerítik elő neki Lydia Mercer nyomozót ( Elizabeth Banks ). Nem értesz semmit ebből az egészből? Akkor jó a film, hiszen eddig a pontig csupán negyed óra telt el a játékidőből.

Pablo F. Fenjvesnek ez volt az első mozifilmes forgatókönyve, korábban csak tévés produkciókat írt. A Borotvaélen összességében mind a rendező, mind pedig a forgatókönyvíró számára tökéletes nagy vásznas bemutatkozás volt. A film nem mellékeli az ostoba hibákat, ez pedig abból ered, hogy az alkotók nem mertek kockáztatni, biztos dolgokat akartak a vászonra varázsolni, csak ez a módszer néhol nagyon túlzásba lett víve. Leth remek húzásokkal igyekszik élvezetesebbé tenni a filmet, kreativitása leginkább az érdekes kameramunka és vágás megkoreografálásában rejlik. A Borotvaélen legjobb jelenete egyértelműen a rohamosztag elől való menekülés párkányról párkányra, ahol az előbb említett két elem együtt remekel.

A forgatókönyv csillagos ötös munkát végez az információk adagolása terén. Tényleg csak az utolsó előtti jelenetben áll össze a teljes kép, de a kirakó darabjait fokozatosan megmutatja Fenjves, ráadásul nagyon érthető, nem zavaros módszerrel. Ezzel együtt a szkript tele van faszsággal. De olyan blőd hülyeségekkel, amiken tényleg csak nevetni lehet. A párkányos jelenetek mellett zajló M:I-utánzós jelenetsor borzasztó módon hiteltelen, a film zárása pedig akkora csőd, hogy az hihetetlen. Erőltetett, és a korábbi cselekményhez egyáltalán nem illő happy endet kapunk, amit egyszerűen nem lehet hova tenni.

Habár volt már Avatarban, Terminátorban, Titánok akármilyében, nekem mégis most tetszett legjobban, sőt, igazából most tetszett először Worthington játéka. Az ilyen kisebb produkciók valók neki, nem a milliárdos bevételre készülő blockbusterek. Elizabeth Banks már korábban is felhívta magára a figyelmemet, és ez azóta csak fokozódott, egyre jobban bírom ezt a nőt. Egyértelműen ő a gárda legjobbja. William Sadler ( ja, a főgeci a Die hard 2-ből ) nagyon nagy arc, Ed Harris viszont valami borzalmas. Nem hiszem, hogy ezt akár ő maga is komolyan gondolta. Genezis Rodriguezt azóta már az Erőnek erejévelben is láthattuk, nem egy Oscar-kategóriás színésznő, de legalább végig kint van a fél melle ( minimum ).

Mese habbal a Borotvaélen, ugyanakkor érezhetően lelkes, és többnyire átgondolt munka eredménye. Nem kell állandóan óriás-klasszikusokat nézni, egyszer-egyszer egy ilyen lazább kis thrillert is be lehet lökni a lejátszóba, mert szórakoztatni kétségtelenül tud. 7/10.