Mi baj van Willel? A választ leginkább ő maga keresi. A fiatal FBI-szakértő egyre jobban kezd elszakadni a szilárd talajtól, kevésbé érzi a valóságot, mint valaha. Egyre nagyobb időtartamok esnek ki az életéből, és már azt sem igazán tudja, hogy kicsoda valójában. Még azt is könnyedén eltudja képzelni, hogy hidegvérű gyilkos. A válasz azonban egyszerűbb bármilyen teóriánál, ám erre Will balszerencséjére Hannibal jön rá előbb. A jó doktornak pedig ez nagyszerű alkalom arra, hogy feljebb lépjen egy szintet, és nagyban kezdjen játszani.

Will mentális állapotát tovább rombolja a csapat legújabb esete. Valaki belopódzott egy fiatal lány otthonába, elbújt az ágya alá, a rendőrök pedig már felszakított arccal találtak rá. Főhősünk komoly, és ijesztő párhuzamot kezd érezni önmaga és a gyilkos között, olyannyira, hogy még az a lehetőség is megfordul a fejében, miszerint csak egy személyről van szó. Ez olyannyira megijeszti, hogy gondolkodás nélkül elfogad minden segítséget Hannibaltól.

Ennyire gyönyörű szociopata jellemrajzot én még nem láttam. A dolog különös pikantériája az, hogy az epizód első felében kiderül, hogy mi is Will baja, ám ezt Hannibal nem közli vele. Helyette hagyja tovább szenvedni, így Willből tényleg a valóságtól elrugaszkodott, már-már őrült, saját helyét nem találó szociopata válik, aki az egyik pillanatban még egy hal gyomrát vágja fel, a következőben pedig egy ember véres teteme fölött térdel. Utóbbi az epizód leghatásosabb jelenete.

A tizedik részre az alkotók egy egészen új adalékot is csepegtetnek főztjükbe, így már-már horrortörténetet kapunk. A cselekmény tele van feszültséggel, őrülettel, vérrel, és persze félelmetes jelenetekkel. Mindig telitalálat, ha valami szörnyűséget dugnak az áldozat ágya alá az éj leple alatt. Ezt a ziccert nem lehet kihagyni, nem véletlenül az ember egyik leginkább eredendő félelméről beszélünk.

Hannibal, Madds Mikkelsen tébolyultan zseniális előadásában, észveszejtően profi módon alakítja a szálakat úgy, hogy azok módosulása neki a legmegfelelőbb legyen. Befolyásolja a szereplőket, úgy változtat gondolkodásukon, hogy azok észre sem veszik a folyamatot. A legijesztőbb az egészben az, hogy a doktornak látszólag nincsen semmi indítéka, egyszerűen csak élvezi, a maga kimért módján, azt, hogy két lépéssel mindenki előtt jár.

Félelem, thriller, feszkó, és őrület. Ennél többet nem is várhatunk a Hannibaltól, sőt, végre maradéktalanul megvalósul az, amit a sorozat indulása óta igényelünk. Másodszorra sikerül a 10/10.