Nem csak az előző évek, de a filmvígjátékok teljes történelmének egyik legemlékezetesebb darabjává vált a köztudatba meglepetésszerű sikerrel berobbanó Másnaposok. A produkció eredeti ötleteket, fergeteges poénokat, és zseniális vendégszerepléseket vonultatott fel. Nem sokra rá megérkezett a folytatás, amit általános hőbörgés fogadott, sokan nevezték önismétlőnek. Az alapséma tényleg nem változott, de én mégsem éreztem azt, hogy újra ugyanazt akarják lenyomni a torkomon. Nagyon jól szórakoztam a második felvonáson is. Todd Phillips elhatározta, hogy ha már belevágott, akkor trilógiát csinál a Farkasfalka történetéből. Nem merte ugyanazt a bebaszós, emlékezetkieséssel ébredős alapkoncepciót meglépni, helyette inkább valami teljesen újat próbált ki.
Alan édesapja elhalálozik, és az özvegy, valamint a család és a barátok úgy döntenek, hogy a szakállas óvodásnak segítségre van szüksége magatartásbeli problémái miatt. Phillék nyomására Alan beleegyezik, hogy bevonul egy ilyen problémákra szakosodott intézménybe. Phil, Doug, és Stu is vele tartanak első alkalommal, ám útközben leszorítják őket az útról. Mint kiderül, a fiúk akaratukon kívül bajokat okoztak korábbi kalandjaik során a mogorva gengsztervezérnek, Marshallnak ( John Goodman ). Fény derül arra is, hogy a Farkasfalka legnagyobb kolonca, Mr. Chow 21 millió dollár értékű aranyat lopott el a gengsztertől, aki így elrabolja Dougot, hogy ezzel kényszerítse a többieket: Találják meg, és szállítsák le neki a kis kínait.
Hú, de gyenge lett ez a film! Ha nem is feltétlenül önmagában, de az előző részekhez képest nagyon. Egyértelműen érezhető, hogy Phillips erőlteti a sémaváltást, gyakorlatilag csak kiizzadja magából a szituációkat, a korábbi lelkesedésnek nyoma sincs. Erre csak annyit tudok mondani, hogy a második részen fanyalgó tömegek csak maguknak köszönhetik, hogy a trilógia ennyire ingerszegényen zárult. A kiesett éjszaka teremtette számtalan lehetőséghez képest ez a teljesen józan embervadászatos történet rendkívül kevés potenciállal rendelkezik. A második részben látott gusztustalanságok után szemmel láthatólag igyekeztek a készítők tovább feszíteni a húrt, de a lerepülő zsiráffej már a hiteltelen kategóriát képezi.
Mr. Chow számomra sosem volt annyira idegesítő, mint sokaknak, de tény, hogy óriási hiba volt ekkora teret adni a karakternek. Körülötte forog az egész történet, az első rész néhány jelenetes vicces figurájából gyakorlatilag főszereplővé nőtte ki magát, és ebbe a mondatba ne tessék semmifajta pozitív hanglejtést belevizionálni. Tény, hogy a kis kínai ezúttal is vicces, amikor elkezdte a Hurtot énekelni, azt hittem lefordulok a székről, de ettől függetlenül tényleg erőltetett a figura. A Farkasfalka igazából most is jól működik, Alan Stu felé irányuló oltásai sziporkázóak, a szakállas marha szerencsétlenkedései mérsékelten, de azért ütősek, és Phil is szimpatikus. A színészi játékok kifogásolhatatlanok, és alapjában véve ez az, ami igazán megemeli a Másnaposok 3 össz-színvonalát. John Goodman nekem mindig grátisz-pozitívum, imádom, egyszerűen ez van ( de hol maradt Tyson?! ). Az is jó pont, hogy ezúttal nem egyetlen városra koncentrálódik a cselekmény, bővül a helyszínek listája.
Lehet fanyalogni, de én akkor is inkább néztem volna meg egy harmadik, szó szerint másnapos kalandot eme vérszegény véres gyöngyszem helyet. A Másnaposok 3 áldozatul esett a trollizmusnak, ez van... 6,5/10.
Jelentkezzen az, aki velem egyetemben úgy gondolja, hogy a stáblista elején bevágott bónuszjelenettel kellett volna indulnia a filmnek!
