Visszakanyarodunk a Hobbs-féle főszálhoz, hiszen az, hogy Abigailnek pontosan mennyi köze volt az apja által elkövetett gyilkosságsorozathoz, még mindig nem tisztázott tény. A szereplők két csoportra oszlanak. Az Abigailt gyanúsító oldalon kezdetben csak Jack Crawford áll, a többiek el sem tudják képzelni a lány bűnösségének valódiságát. Nem gondolják, hogy a lány az apja cinkosa lett volna, sőt, azt sem, hogy köze lenne Nicholas Boyle halálához. Utóbbiról mi persze már tudjuk, hogy Abigail végzett a sráccal, és Hannibal segített neki eltüntetni a hullát. Ezután pedig megkezdődik az elmék játéka, mert ha valakit, akkor Will Grahamet nagyon nehéz átverni.

Természetesen egy aktuális sorozatgyilkost is kapunk, ezúttal csupán egyfajta mellékszálként. A mostani gyilkosság betegebb még az Angyalcsinálónál is. Az emberi maradványokból, előásott holttestekből készült totemoszlop engem rögtön a 300 azon bizonyos jelenetére emlékeztetett. Az alapötlet tehát nagyon jó, viszont minden eddiginél erőteljesebben kerül elő a Hannibal típushibája: A gyilkost mindig túl egyszerűen, és hirtelen kapják el. Az egyik pillanatban a csapat még nagyban nyomoz, fingjuk sincs, hogy merre keressék a tettest, majd néhány jelenettel később már el is kapják. Ezúttal különösen bután van megoldva az epizód ezen eleme. Viszont a Hobbs-szál állati jó. Eddig hagytak kétkedések közepette sínylődni minket az alkotók, ám ezúttal kiderül, hogy Abigail valójában milyen szerepet is játszott apja tetteiben. Az út, ahogy az erőteljes fordulathoz eljutunk, rendkívül jól megszerkesztett, feszültséggel teli cselekményvezetés.

Mindeközben egy újfajta rejtély is előkerül: A mentálisan egyre jobban összeomló Will most már nemcsak egyszerűen alva jár, hanem, akár a Pillangóhatásban, órák esnek ki az emlékezetéből. Az egyik pillanatban még a tengerparton áll, a következőben pedig Hannibal három és fél órányira lévő rendelőjében. Egyértelmű választ nem kapunk erre a kérdésre, de remélhetőleg az alkotók nem feledkeznek el róla. Én bízom bennük, hiszen legutóbb is ügyesen varrták el Tobias és Franklyn korábban megkezdett szálát.

A színészi játékok az eddigi epizódoktól megszokott kiváló minőséget produkálják, és ki kell emelnem Kacey Rohlt Abigail Hobbs szerepében. A színésznő legutóbb nagyon nem érezte a karaktert, ám ezúttal félelmetes, hogy mennyire hitelesen alakítja azt.

Az epizód zárójelenete, amelyben minden a helyére kerül, annyira zsigerig hatolóan tökéletes és megdöbbentő, hogy az eddigi kilenc epizód felhozatalából álló mezőnyben kiérdemelte a legerősebb zárás díját. 8/10.