Dr. Lecter nem éppen az a barátkozós típus. Sőt, talán megrendíthetetlen jellemének egyetlen gyenge pontja a másik személy érzelmi közeledése. Hannibal ilyenkor kiesik szerepéből, határozatlanná válik, de csupán burkoltan mer segítséget kérni. Ahogy ő maga is megfogalmazza, a pszichopaták nem őrültek, tudatában vannak tetteik okaival és következményeivel. A doktor valószínűleg pontosan ezért fél egy hozzá hasonlót közel engedni magához. Ezen dilemma keretein belül a jó doktor elveszíti talpa alól a szilárd talajt, mi, nézők, pedig örülünk, hiszen ezzel Hannibal egy új arcát fedezhetjük fel magunknak.
Akadt már néhány kifejezetten beteg ötlet a sorozat eddigi rövid történetében, de ez a mostani talán a legdurvább az Angyalcsináló után. Aktuális sorozatgyilkosunk, az előző epizódból megismert Tobias, egy frissen visszavonult zenész nyakát nyitja fel, majd a színpad közepén készít csellót a halott hangszálaiból. Ezután pedig közeledni kezd Hannibalhoz, ám a két pszichopata határozatlanul áll egymáshoz, különösen a doktor, aki fél az új kapcsolattól, veszélyeztetve érzi magát.
A maga morbid módján nagyon hangulatos az emberi belekből készülő húrkészlet létrejöttét bemutató klip, ezután pedig Will ismét hatásos fantáziálását nézhetjük végig a gyilkosságról. Ezek példák a kifogásolhatatlan rendezésre. Az egyik legtalálóbb képsor a rövid beszélgetés Will és Hannibal között, amely közben kerülgetik a pszichiáter íróasztalát. Az asztal tulajdonképpen maga Hannibal valódi kiléte, a titka, és ez a jelenet egyben jelzi, hogy a macska-egér játék a két férfi között most már igazán megkezdődött. Az erőteljes rendezés a fináléban teljesedik ki, ugyanis a feszültséggel ügyesen operáló jelenetsor után Tobias és Hannibal úgy döntenek, hogy kicsi a világ kettőjük számára, és ezt követően láthatunk egy igazán pörgős összecsapást. Hannibalt különösen érdekes megfigyelni bunyó közben, illetve az operatőri munkának is dicséret jár. A múltkori epizód homályosan kezelte, de ezúttal már Szakállas-balfasz-Franklyn jelenlétének lényege is letisztázódik. Emellett pedig kialakulni látszik egy rendkívül szükségtelen szerelmi szál Will, és a pszicholány között, aki nemcsak a Hannibal, de egyben az amerikai televíziózás egyik legsilányabb karaktere is. Laurence Fishburne a rész végén benéz, de a játékidő nagy részében ezúttal mellékelik a készítők. A mellékszereplők szerepeltetésének megoszlása rendkívül aránytalan, ez nem annyira tetszik.
Az epizód egésze mindenesetre nagyon jó volt, bár a remek minőség valószínűleg még sok-sok évadot és epizódot fog eredményezni, így amikor eljutunk a Vörös sárkány elejéhez, Madds Mikkelsen már bottal fog járni. Nem kéne túlhúzni! Na, de nem festem a kannibált a falra, ez a rész 9/10.