Az évad felénél járva az alkotók igyekeznek újítani elbeszélési technikáikon. A hatodik rész eléggé kísérletező hatást kelt, a készítők próbálgatják a számukra új, más produkciókból már ismerős elemek használatát. Az eredmény felemás.

Jack Crawfordnak és csapatának ezúttal egy két éves ügy kísértetével kell megküzdenie. A rendkívül brutális módon gyilkoló, szociopatának nyilvánított mészáros már két éve nem ölt, ám ekkor egy elmegyógyintézetben az egyik bent tartott egy éjszakai ápolónővel a Mészáros profiljába illő szabvány szerint végez.

Nem véletlenül említettem Jacket, hiszen ennek a résznek egyértelműen ő az igazi főszereplője. Ahhoz képest, hogy a sorozat elején szinte tudomást sem vettek a szkriptek a karakterről, mostanában már kezdenek átesni a ló túloldalára. Crawford mindenki másnál több teret kap, és a múltkori mellékszállal ellentétben ez itt már kissé zavaró. Maga, a rész forgatókönyve pedig eléggé lyukas, vannak történések, amiket nehezen értünk, mintha fontos jeleneteket vágtak volna ki a végtermékből. Emellett pedig a vágás is idegesítő hirtelenséggel zajlik.

Az alkotók egyik kísérlete flashback-téren zajlik, ugyanis Jacket emlékképek kezdik gyötörni. Elindul egy kezdetben lapos, de aztán elég jól bepörgő melléktörténet, amit Jack visszaemlékezésein keresztül ismerhetünk meg. Emellett a rendezés megpróbál utalgatni A bárányok hallgatnakra, ugyanis a már említett elmegyógyintézeti gyilkos kihallgatása eléggé emlékeztet Jodie Foster és Hannibal Lecter első találkozására. Ez összességében jó húzás volt. Maga a gyilkos is jól kiépített figura, ami különösen azért nagy szó, mert a karakternek nincs túl nagy hordereje, csupán félrevezetésként van jelen.

Ami viszont baj, hogy Hannibal megint csak mellékszereplő, sőt, ezúttal még Will Graham is kínosan kevés teret kap, aki elvileg az egész sztori főhőse. Hugh Dancynek azért van egy nagyon erős jelenete, ahol színészi tehetsége csínját-bínját megmutatja. Hannibal összesen olyan tíz percet szerepel, ennek ellenére azonban felfigyeltem egy motívumra, ami az összes eddigi epizódban jelen volt, de csak ezen rész végén értettem meg a jelentőségét: Hannibal vacsoraasztala. Dr. Lecter rendszerint vendégül látja azokat, akikkel együtt dolgozik, így gyűjti az őrületét szimbolizáló asztal köré a karaktereket. Egyedül Will nem fordult még meg nála ( ha jól rémlik ), vacsorára legalábbis semmiképpen sem. A doktor nyilván fél, hogy őt már nem tudná olyan könnyedén átejteni.

Az epizód végén érkezik egy csattanónak szánt jelenet, de aki tisztában van a széria alapjával, az gyorsan kitalálhatta már a játékidő elején, hogy miről is van szó. Összességében 7,5/10, folytatódik a hullámvölgy.