" Madness slept here last night. "

A Hannibal negyedik és ötödik epizódját nagyjából egyszerre dobták ki az alkotók. Ennek oka, hogy a negyedik rész igazából nem több, mint egy húszperces kis kiegészítés a sorozathoz. Elképzelhető, hogy a karakterek elmélyítése volt a készítők célja vele. Nem rossz amúgy ez a húsz perc, tartogat néhány emlékezetes pérbeszédet, de teljes értékű epizódnak nem igazán tekinthető, így nem is pontoznám.

Viszont amiről tényleg beszélnünk kell, az az ötödik rész, ami valami hihetetlenül jó lett. A zsenialitás elsődleges oka a pazar alaptörténet, amely szerint Willék aktuális sorozatgyilkosa megnyúzza áldozatait, majd kihasított tüdejükre a bőrt ráhúzva, és az egész kreálmányt kifeszítve angyalokhoz hasonlatos lényeket varázsol belőlük. Tény, hogy már a szarvasagancsos-nyársalásos sztori sem volt semmi, viszont azt messze nem használták ki eléggé az alkotók. Ebből az angyalos ötletből azonban csak úgy sugárzik a fantázia, minden, a sztoriból adódó lehetőséget két marokkal ragadnak meg a készítők, az összkép pedig lehengerlő.

Will elméjében tovább mélyül a zűrzavar, az epizód alapból egy eléggé hátborzongató alvajáró jelenettel nyit, és a főhős belső tépelődését ez az új, bibliai jellegű ügy csak tovább mélyíti. Hugh Dancy tökéletesen érzékelteti a kilátástalan mentális armageddonjában elveszni készülő Grahamet, már kifejezetten aggódunk a karakterért. A mérleg karjait Hannibal Lecter egyenlíti ki. Mikkelsen karaktere ijesztően nyugodt, higgadtságával pedig tökéletesen képes uralkodni a környezetében lévő, a talajt a talpuk alól egyre inkább elveszítő karakterek felett. És igen, végre Jack Crawfordra is nagyobb hangsúly helyeződik, az epizód mellékszálát megkapja Laurence Fishburne figurája és annak felesége. Ezen szál igazán keserű, elszomorító hangulattal rendelkezik, ám egyelőre úgy tűnik, a történet szempontjából nem szolgál komolyabb célt, egyetlen haszna Jack komolyabb megismerése.

A maszkmesterek és a jelmeztervezők alaposan kitettek magukért, ugyanis az Angyalcsináló művei a maguk hátborzongató, pszichopata, horrorisztikus minőségében lenyűgözőek. Mindezt a pazar hatást fokozza a rendezés, a tökéletes helyszínválasztás, az elsőosztályú kamerabeállítások és operatőri munka.

Ami ténylegesen a sorozat eddigi legjobb részévé teszi az ötödiket, az a tökéletes szövegkönyv. Gyakorlatilag minden második mondat valamilyen súlyos gondolatot tartalmaz, bővelkedik a szkript filozofikus elemzésekben, és kérdésekben hitről, bosszúról, hovatartozásról. Lenyűgöző. Az egész epizód pedig tényleg megérdemli a 10/10-es osztályzatot.