" A befolyás úgy nő, mint a fű. "
Az eddigihez képest a negyedik epizód egy egészen másfajta elbeszélési módot kapott az alkotóktól. Ezúttal a rövidebb jelenetekbe ágyazott, szintén nem hosszú párbeszédek és minimonológok építik tovább a cselekményt, az epizódfinálé pedig a sorozat történetének eddigi legkirályabb zárása.
Kezdetnek kiemelném azt a nagyon érdekes lépést, aminek köszönhetően Varys szokatlanul nagy teret kap. A sorozat egyik legrejtélyesebb, igazán kiismerhetetlen figurája a komplett besúgóhálózattal rendelkező eunuch, aki ezúttal saját életfilozófiáját is megosztja Tyrionnal, és ezáltal a nézőkkel. Varyst a csendes és türelmes bosszú mozgatja. Mindennek a tetejébe még kapunk egy elképesztően izmos párbeszédet a pók és Lady Olenna között, melyben a Királyvárban lévő két talán legfurfangosabb elme csap össze. Tyrion a múltkori rész után ezúttal még kevesebb teret kap, aminek nagyon nem örülök. Véleményem szerint nagyon nem kéne ilyen mértékben elsikkasztani a történet egyik legjobb karakterét. Örültem viszont annak a rövid párbeszédnek, ami Cersei és apja, Tywin között zajlik le. Ebből a későbbiekre nézve nagyon fontos dolog kerül kimondásra: Cersei nem olyan okos, mint ahogy azt ő hiszi magáról.
Theon szerepeltetésén már az előző epizódok során is meglepődtem, hiszen a vas-szigeteki fiú csupán az ötödik regényben tér vissza az eredeti sorozatban. Elképesztően jó döntés volt az alkotók részéről, hogy megmutatják, hogy miként is kerül Theon abba az állapotba, ahogyan a Sárkányok táncában újra találkozunk vele, de erről ne essék több szó, mert spoiler. A lényeg, hogy Theon annak ellenére, hogy a Trónok harca legönfejűbb, legostobább karaktere, hatalmas monológot zavar le. Senki ne mondja, hogy az Igazi apámat lefejezték Királyvárban mondat nem vágta gyomorba.
Bran nagyon rövid ideig szerepel, de ezt nem bánjuk, hiszen a neki szánt egy-két perc a széria eddigi legütősebb álomjelenete, jól felépített, kissé nyomasztó lidércnyomás. Több teret kapnak viszont az Éjjeli őrség Crasternél vendégeskedő, vagy inkább nyomorgó emberei. Aki nem olvasta a regényt, az tényleg nem számíthat arra, ami az ő száluk végén történik. Aprócska feszültségből óriási robbanás, egy csipetnyi emberi tanulság. És Samwell Tarly végre saját ösvényére lép. Jaime sorsa megpecsételődni látszik most, hogy levágták a kardforgató kezét, a Királyölő rajongói minden bizonnyal kétségbe estek, ám ez a mozzanat új utat nyithat a karakter jellemének alakulásában.
És ami tényleg felteszi a koronát erre a minden ízében fantasztikus epizódra, az a záró jelenetsor. Ami ki máshoz is fűződne, mint a sorozat legnagyobb karakterfejlődését produkáló Daeneryshez. A lány kényszerűségből kezdte annak idején a megpróbáltatások túlélését, ám mostanra szinte lételeme lett az igazság szolgálata és a valódi hatalom kiteljesedésének célja. Végzetként a Vastrónus lebeg lelki szemei előtt, és hogy ezt elérje, bármire képes. A fináléban bizonyítja, hogy személyisége keményebb, mint valaha, Emilia Clarke pedig egyszerűen csodálatos. A végső zárókép pedig a filmfényképezés művészetének csúcsa. Kiváló fénybeállítások, a föld színén menetelő makulátlanokkal és a fölöttük csodálatos beállításban szárnyaló sárkányokkal, valamint az animált kiegészítésekkel, és a mindent körülölelő, sivatagszínű astapori tájjal. Danny története új fejezethez érkezett, és ennek őszintén csak örülhetünk.
Megszületett az évad első 10/10-es epizódja.
