Úgy látszik, a Trónok harca készítői lemondtak arról a valóban eléggé lehetetlen tervről, hogy az egyre több irányba ágazó cselekmény minden karaktere minden szálának alakulását bemutassák egy epizódon belül. Ettől függetlenül az új részben ez egész jól sikerül, csupán Daenerys hiányával kell megbirkóznunk, bár annak nem örültem, hogy pont az övével. Az epizódban látható cselekményszálak közül is akad hangsúlyosabb, és épphogy csak megemlített is, a hangulat pedig felveszi azt a fajta vihar előtti csend-érzést, amire kifejezetten szükség volt még így az évad elején.

Daenerys ugyan nincs, de cserébe találkozhatunk a nyitórészből kimaradt szereplőkkel. Nyomon követhetjük például Jaime Lannister és Brienne Királyvár felé tartó útját, ami alatt rendszeres összetűzések alakulnak ki köztük, ami végül egy sajnos ingerszegény kardpárbajban csúcsosodik ki. Mindenesetre a kettejük közti különös kapcsolat építésébe aktívan belefognak az írók, és ez jó. Emellett nem illik megfeledkezni a Stark-lányokról sem, ugyanis végre újra találkozunk az egyre jobban megedződő Aryával és Sansa is több teret kap. Az utóbbit alakító Sophie Turner mostanra már egészen kiforrott. Igaz, korábban sem volt vele komolyabb bajom, de úgy érzem, mostanra jutott el oda a színésznő, hogy megfelelően érzi a karakter lényegét, a határozatlan, fényűzésbe burkolt megpróbáltatásait épen túlélni próbáló lány szerepét. Arya, fiús jellemével, harcias kiállásával továbbra is érdekes szereplője a történetnek, a neki szánt szál pedig összefonódik egy másik karakter történetével, akinek kilétéről nem rántanám le a leplet, csak annyit mondok, hogy ez a találkozás nem kevés izgalmat vetít előre. Bran Starkkal is újra találkozunk, ő kapja talán a legtöbb teret az új epizódban, nem véletlenül, hiszen két új szereplő, Jojen és Meera Reed lépnek be a fiú életébe. Rejtélyes alakok, ám annyi biztosnak tűnik, hogy önzetlenül segíteni akarnak a menekülő Brannek, akihez kapcsolódóan ismét megjelenik a háromszemű holló képe, ami által ténylegesen kiderül, hogy Bran varg, azaz képes állatok szemén át látni a világot, illetve beköltözni a testükbe. Ezzel a fiú sorsának kimenetele kifejezetten érdekesnek tűnik, ugyanis egyértelműen érezzük, hogy az átlagnál valami nagyobbra van rendeltetve. Jojen amúgy már a könyvben sem volt túl szimpatikus, de az őt életre keltő Thomas Brodie-Sangster tenyérbemászó feje csak tovább rontja a helyzetet. A figura viszont nagyon fontos, szóval még egy ideig el kell viselnünk.

Mint a sorozat 90%-a, ez a rész is karakter- és párbeszédközpontú volt. Robb Stark környezetében egyre nő az elégedetlenség az új királynővel kapcsolatban, például maga Catelyn Stark is ellenségesen viszonyul a nőhöz. Persze, ez egyfajta írói ürügy arra a lenyűgöző és feszült monológra, amit Michelle Fairley vérprofin ad elő. Hasonlóan emlékezetes párbeszéd zajlik le Tyrion és Shae között, ami elsőre talán tipikus vitatkozásnak tűnhet, ám ha jobban megfigyeljük, lehet mögötte érezni a növekvő idegességet, ami mostanában igazán körüllengi az Ördögfiókát. Sajnos Peter Dinklagenak ezúttal ez az egyetlen jelenete, amit nagyon sajnáltam, hiszen a kedvenc szereplőmről van szó. Megismerkedhetünk Olenna Tyrellel, azaz a Töviskirálynővel is, Margaery nagyanyjával. A Sansa-Margaery-Olenna beszélgetés az epizód egyik legjobb jelenete, hiszen Sansa Királyvárba érkezése óta először képes megnyílni mások előtt. A Töviskirálynő figurája pedig már most baromi erős. A talán legkiemelkedőbb párbeszédes jelenet az epizódban azonban a Joffrey és Margaery közötti puhatolózás. Pontosabban leginkább a fiatal lány puhatolózik, kóstolgatja a Sansa által szörnyetegnek titulált kölyökkirályt. Erőteljes, és furcsán baljós hatású képsor ez, amiben nem kevés érdeme van a nagyon tehetséges Natalie Dormernek.

Az epizód egészét nézve nincs ok panaszra, a sorozat a szokásos magas színvonalon halad tovább, és most már tényleg nagyon érik valamifajta robbanás - hiszen minden képkockából baljós hangulat sugárzik -, amit ez a szándékosan erőltetett nyugodt légkör jól vetít előre, csak reméljük, hogy nem hiába várunk rá. 8/10.