Seth MacFarlane szavaival élve, lássuk kik a legjobbak azok közül, akik egy székben ülve lopják a napot, míg a többiek filmet készítenek!
5. Ben Affleck - Az Argo-akció
Ben Affleck a remekül sikerült Tolvajok városa után ismét a rendezői székbe ült, és nagyon jól tette, bár sajnálatos módon rossz alapanyagot választott ( konkrétabban a forgatókönyv baromi unalmas, Az Argo-akció épp ezért fog kimaradni a legjobb filmek közül ). Viszont ennek ellenére talán még inkább meg kell dicsérni a főszereplő direktort, aki elképesztő tehetséggel irányítja a film folyamán a hangulat alakulását, így termelve a játékidő előrehaladtával egyre több feszültséget, míg végül a torkunkban dobogó szívünk akar kiugrani a helyéről. Gőzöm sincs, hogy egy ennyire unalmas cselekménnyel hogyan tudott ilyen hatást elérni Affleck, de megcsinálta, és ez a lényeg!
4. Peter Jackson - A hobbit - Váratlan utazás
Peter Jackson nem véletlenül nem akarta megrendezni A gyűrűk ura előzményfilmjét, félt a megugorhatatlan elvárásoktól. Ám félelmei alaptalannak bizonyultak, hiszen a pocakos rendező, visszatérve Középföldére ismét bebizonyította, hogy még mindig nagyon ért az epikus tündérmesék elbeszéléséhez. Hülyén hangzik, de azért jár a legnagyobb dicséret, hogy tényleg megtudta csinálni a bravúrt, hogy az első film csupán az eredeti regény egyharmadáig ér el, és mégsem lesz unalmassá a majdnem háromórás produkció. Jackson ugyanis remek érzékkel teszi változatossá a jeleneteket azon túl, hogy remekül keveri a könyv és az összegyűjtött jegyzetek anyagait ( persze ez utóbbi inkább a forgatókönyv kategóriája ). A rendező rendszerint váltogatja a tónusokat jelenetről jelenetre, így lesz az összkép egyszerre humoros, epikus, félelmetes, és magával ragadó, attól függően, hogy melyik képsorban épp mire van szükség.
3. Christopher Nolan - A sötét lovag: Felemelkedés
2005-ben Nolan meglátta Batmanben azt, amit előtte több rendező is félreértelmezett: Ez a szuperhős egy komoly karakter, történetei nem kisgyerekeknek szólnak. A trilógia zárórésze minden eddiginél hatásosabb rendezői munkáról árulkodik. Nolan egyik legnagyobb hangulati húzása a gothami tél, mely kb. duplájára erősíti a nyomasztó atmoszférát. Persze az olyan monumentális látványorgiáról sem szabad megfeledkezni, mint a focipálya összeomlása, illetve meg kell még említenünk az egyszerűségükben nagyszerű, reális akciójeleneteket, amelyekkel a rendező pont korábbi Batman-filmjeihez képest újított. Batman és Bane első verekedése a legjobb példa erre, hiszen a pusztító öklösöket nézve a mozivásznon járt egyik leghihetőbb bunyót fogadjuk be. És ez egy szuperhősfilmnél nagyon nagy szó.
2. David Ayer - Az utolsó műszak
2012 egyik méltatlanul keveset méltatott produkciója ez a realista zsarusztori, ami egy pillanatra sem akar többnek kinézni annál, ami. És ez Ayer rendező lenyűgöző kézi kamerás húzásának köszönhető, illetve annak a kockázatos, ámde bölcs döntésnek, hogy a direktor nem röstelli részletesen bemutatni a rendőrök mindennapjainak átlagosabb eseményeit is. Így az utca borzalmaival való szembesülés még erősebben üti meg a néző lelki világát, és így lesz maradandóan hatásos mű ez a gyönyörű film, ami, mondhatni szó szerint lebasz minket Batmanért és társaiért, és az arcunkba köpi szemrehányását: Hát nem látjátok, hogy léteznek valódi hősök is?!
1. Ang Lee - Pi élete
Nagyszerű regény ide vagy oda, a Pi életében minden adva volt ahhoz, hogy egy mérhetetlenül unalmas film szülessen. Valószínűleg egy kezünkön összetudnánk számolni, hogy hány rendező lett volna még képes annyi energiával és izgalommal feltölteni ezt a produkciót, mint ez a távol-keleti fickó. Ang Lee a mai filmgyártás minden létező és elérhető látványelemét latba veti, hogy gyönyörű, retinába égő produkciót láthassunk, de közben nem feledkezik meg a történet mondanivalójáról, és rendszerint érzelmi hatást gyakorol Richard Parker és Pi kapcsolatának bemutatásával, valamint a zárásban látható hosszú snitt-tel, Pi monológjával.
