Ma a főszereplőkkel foglalkozunk, elsőként az urakkal!

10. Logan Lerman - The Perks of Being a Wallflower

Hiszen ez a film elsősorban a hiteles színészi játékok miatt nagyon jó. A főszereplő Logan Lerman kétségtelenül élete eddigi legjobbját nyújtja, hihető érzelmekkel tölti fel a karaktert. Emellett pedig tökéletesen érzékelteti a tizenéves fiú zavart, kétségbeesett mentális és lelki világát.

9. Bradley Cooper - Napos oldal

Amikor már éppen kezdtük beskatulyázni Coopert a Másnaposok Philjeként, az aktor előhozakodott ezzel a mély drámai alakítással. Cooper szintén egy zavart elméjű, ám ezúttal középkorú férfit kelt életre, akinek a mindennapok minden egyes percével vérre menően meg kell küzdenie. Ennek a különös, lelki és mentális hadviselésnek a hibátlan bemutatása miatt lesz Bradley Cooper 2012 egyik legjobb főszereplője.

8. Dwight Henry - A messzi dél vadjai

Hanyag, de ugyanakkor szerető apa. Őrült, de ugyanakkor tudatos túlélő. Valami hihetetlen érzelmi bombát hajít a nézők ölébe ez, az eddig érthetetlen módon rejtőzködő színész, aki, ha most rákapcsol, óriási karriert építhet fel, még ennyi idősen is. Ahogy percről percre fejlődik a karakter a film folyamán, úgy nyerhetünk egyre nagyobb bepillantást Dwight Henry makulátlan tehetségébe.

7. Joseph Gordon-Levitt - Looper

Nincs még egy színész, aki ennyire, megtévesztésig hihetően képes eljátszani a fiatal Bruce Willist. Én nem tudom, hogy Gordon-Levitt mennyi Willis-filmet nézett meg gyakorlásképpen, de az biztos, hogy minden egyes arcrezdülésében, még a szemének az állásában is a jó öreg John McClane köszön vissza. Esküszöm, a fiatal tehetség jobban alakítja Willist a filmben, mint a mellékszereplőként szintén jelenlévő ikon.

6. Hugh Jackman - A nyomorultak

Hugh Jackman ismét sikeresen bizonyította, hogy nem csak szívós kemény legényként állja meg a helyét a filmvásznon, hanem komoly drámai szerepekben is brillírozik. A nyomorultak Jean Valjeanjaként valami félelmetes, hogy nemcsak gyönyörű énekhangjával kápráztat el minket, de közben még pazar arcjátékkal is érzékelteti karaktere minden egyes érzelmi hullámát.

5. Ben Affleck - Az Argo-akció

Ki gondolta volna annak idején, erről a Kevin Smith által felfedezett fiatalemberről, hogy ilyen nagyra viszi majd. Affleck karrierje gyakorlatilag folyamatosan emelkedő tendenciát mutat az évek alatt, az Argoban nyújtott hiteles játéka pedig csak egy hangyányit marad el a Tolvajok városában nyújtott munkájától. Rideg, hidegvérű, higgadt, profi. Ezek a jelzők jutnak eszünkbe, miközben Ben Affleck alakítását csodáljuk.

4. Denzel Washington - Kényszerleszállás

Washingtonnál kevés komolyabb karakterszínész van, gyakorlatilag minden filmjében teljesen más figurát kelt életre, mint korábbi munkáiban. Ezúttal az alkoholista pilóta szerepében brillírozik, zseniálisan tartva a figurát az antihős és a pozitív főhős között meghúzódó határvonalon. A finálét záró vallomás, valamint a zárómondat előadása pedig tankönyvbeillők.

3. Jean-Louis Trintignant - Szerelem

Az odaadó férj. Akár csupa nagy betűvel is írhatnám, hiszen amit a lenyűgöző Trintignant művel, az kimeríti a szerep által nyújtott összes lehetőséget. Egyszerűen nem győzünk nem együtt érezni a feleségével együtt szenvedő idős emberrel, akit az aktor egy egész életmű tapasztalatával személyesít meg. Nem is kerülhetne szebb korona ennél a minden ízében lenyűgöző alakításnál a színész karrierjére.

2. Daniel Day-Lewis - Lincoln

Szokták mondani, hogy híres történelmi alakok megelevenítését csak az Oscar-díj reményében vállalják el a színészek. Nem tudom, hogy Day-Lewis is így gondolkodott e, mindenesetre ha így is volt, ezt egy pillanatra sem lehet érezni a film folyamán, ugyanis az aktor valósággal lubickol a szerepben. Úgy játszik, hogy a néző tényleg elhiszi, és a stáblistáig állítom, hogy tényleg, igazán elhiszi, hogy valóban a nemzeti hősként méltón tisztelt elnök kelt új életre.

1. Richard Gere - Végzetes hazugságok

Nem lehet tudni, hogy Gere, mindig is csak alaplángon égő karrierje hány maradandó szerepet rejt még a színész számára. Valószínűleg az örök ősz úriember is így gondolkodhatott, ugyanis a Végzetes hazugságok pazarul megírt antihősét maximális beleéléssel kelti életre. Csodálatos nézni és hallgatni a Tim Roth-tal vívott szópárbajt, vagy a Brit Marlinghoz intézett monológot a pénz isteni titulusáról, hiszen Gere valósággal átadja magát a figurának, mélyre merül a sötét, elcsúfult lélek mocskos bugyraiban, végül pedig jót röhög rajtunk, balga nézőkön, mert egy pillanatra is azt feltételeztük, hogy nem fogja megúszni.