Az egyik legnagyobb horror klasszikus Tod Browning rendezése, mely a műfaj néhány legfontosabb alaptörténete közül képvisel egyet, nem mást, mint Drakula gróf, az erdélyi vámpír históriáját. Egy valami biztos: Tod Browning nagyon tudott rendezni, hiszen a hangosfilm hajnalán készült produkció még ma, több, mint 80 év elteltével is fantasztikusan félelmetes hatással bír.

Drakula ( Lugosi Béla ) erdélyi kastélyából Londonba utazik, hogy új zsákmány, friss vér után nézzen. Vele tart az egykori üzletember, Renfield ( Dwight Frye ) is, akit szolgájává tett a gróf, mikor az üzleti ügyben meglátogatta. Londonba érkezvén Drakula alaposan felkavarja a kedélyeket, amikor kiszemeli Seward doktor ( Herbert Bunston ) lányát, Minát ( Helen Chandler ). Az utolsó remény egy természetfeletti lények témakörében jártas tudós, Van Helsing ( Edward Van Sloan ).

Baromira tetszett a film. Valódi gyermeki lelkesedést sikerült kicsalnia belőlem, és ez különösen azért nagy érdem, mert a Drakula elképesztően régi már, a filmvilág egy olyan korszakából származik, amit mi már jóformán elképzelni sem tudunk. Abban az időben a nézők mindenre nyitottak voltak, hiszen a '30-as években még gyakorlatilag minden film eredetinek számított, újat mutatott. Habár a népszerű regényből korábban is készítettek már nem is egy filmet, mégiscsak eme remekmű a zászlóshajó a témában, egy horror fanatikus számára megkerülhetetlen mestermű. A forgatókönyv ügyesen építi a cselekményt, nagyon nagy pozitívum, hogy itt még nem volt igény a fölösleges sallangokra, töltelékjelenetekre, nevetséges, haszontalan szerelmi szálakra. A játékidő alig több, mint 70 perc, és ez bőven elég is a történet elmeséléséhez. A rendező remekül operál a fényviszonyok állandó változtatásával, továbbá pazarul termeli a feszültséget, és igenis, a mai nézőben is félelmet kelt.

Lugosi játékáról olvastam már negatív véleményt, de most, hogy láttam a művet, azt már nem tudom hova tenni. A színész zseniális! A vérfagyasztó tekintete, a tökéletes mozgása a legjobb Drakulát teremtik meg, amit csak kívánhatunk. Ettől függetlenül még nála is jobb Dwight Frye, aki a megtébolyodott szolgát félelmetes hitelességgel kelti életre, igazi horrormesébe illő alakítással. Van Sloan játéka kissé gépies, ez egyrészt szándékos is volt a kimért karakter miatt, de a színész azért túlzásba vitte.

A remek zenével együtt pedig véglegesen teljes értékű óriás klasszikussá válik a Drakula, melyet nem lehet megkerülni, és nem is szabad! 8/10.