Kérte: jackass99

Sidney Poitier rendezése a mai napig a vígjáték történelem sokat emlegetett darabja, hiszen rengeteg néző odavan Gene Wilder és Richard Pryor párosáért, persze gyorsan hozzáteszem, hogy egyáltalán nem alaptalanul. Tény, hogy habár nem számít fontos alapkőnek, de a Dutyi dili pazarul keveri össze a börtönfilmet a szórakoztató vígjátékkal, és ezzel sikerül a végeredményt időtállóvá tennie.

Skip ( Wilder ) és Harry ( Pryor ) jó barátok, ám munkájukban nem sikeresek. Miután mindkettőjüket kirúgják, egy kocsmában ülve jut eszükbe az ötlet, hogy húzzanak el a francba Hollywoodba, és vissza se nézzenek. Útközben elvállalnak egy kreatív reklámmelót az egyik banknál. Harkályjelmezekben táncolva és énekelve hirdetik a bank szolgáltatásait. Ám két fellépés közti szünetben két rossz fiú benyúlja a maskarákat, és a reklámharkályoknak kiadva magukat kirámolják a bankot, és közben meg is pofoznak néhány ügyfelet. Ezután pedig természetesen hőseinkre vár a börtön, hiszen minden bizonyíték ellenük szól. Ám ez a két fickó talpraesettebb - és idiótább -, mint azt elsőre bárki is gondolná, de vajon kibírja e őket a börtön?

A börtönfilmbe ágyazott vígjáték elsőosztályú ötlet, mondhatni, garantált a siker, hiszen ezt az őrültséget mindenki látni is akarja. A forgatókönyv is szépen operál, hogy az elvárások ne fulladjanak csalódásokba, így izgalmas, és szórakoztató cselekményt ad a rendező kezébe. Utóbbi is végig biztos kézzel tartja a gyeplőt, és igyekszik minden szituációt a lehető legviccesebb hangvételben elmesélni, és ez az esetek döntő többségében sikerül is. Nem az a sírva fetrengős vígjáték a Dutyi dili, de meg kell hagyni, unatkozni nemigen lehet rajta. Fájó pont, hogy a fináléra a történet és a rendezés is ellaposodik, és amolyan Fejezzük már be valahogy ezt a filmet! hangvételben zárul a cselekmény, ráadásul ez az utolsó jelenetsorozat túlságosan is elnyújtott lett, nemegyszer fullad unalomba. A tényleges befejezés pedig siralmas.

A főszereplők színészi játéka esetében nagyon érdekes a helyzet, hiszen a Wilder-Pryor páros egyfajta különös erőltetett ripacskodásban kiteljesedő, látszólag improvizatív módon baromkodó alakítást produkál, ami viszont mégis kurva jól működik. Talán pont azért, mert a néző elhiszi, hogy ő sem tudná jobban csinálni. A pozitív mellékszereplők összeállítása nagyrészt igazán jó lett, hiszen a meleg fiútól a drabális, de végül is jámbor óriáson át a mexikói rabig van itt minden. A negatív oldal azért eléggé gyengére sikeredett, hiszen csak egy súlytalan börtönőrt, illetve egy keménykedő cowboyt, na meg egy balfasz börtönigazgatót kapunk, ám nekik túl kevés szerep lett végül megírva, így nem tudnak kiteljesedni. És akkor a fiúk ügyvédjéről, és annak unokahúgáról még nem is beszéltem. A lényeg tehát, hogy fontosnak szánt karakterek terén a Dutyi dili eléggé túlzsúfolt.

A Dutyi dili nem korszakalkotó vígjáték, ettől a minősítéstől messze elmarad, viszont tipikusan az a film, amit unalmas és hűvös őszi-téli estéken simán meglehet nézni, akár többször is. Erős 6/10.