Kérte: Power
Fene nagy divat manapság ez a kézi kamerás stílusban való filmkészítés. Tény azonban, hogy a zsánernek megvan a bája, ha jó kezekbe kerül egy-egy stílusbeli produkció. És Josh Trank finom, puha kacsóinál biztonságosabb helyen nem is köthetett volna ki Az erő krónikája tervezet. Ez az idei remekmű a legjobb ál doksis film a Cloverfield óta.
Andrew ( Dane DeHaan ) szerencsétlen gimnazista életet él, nincsenek barátai, az apja részeges és agresszív, az anyja haldoklik. Unokatestvére, Matt ( Alex Russell ) visszahúzódó és félénk, ennek ellenére igyekszik lazának tűnni. Steve ( Michael B. Jordan ) az iskola talán legnépszerűbb diákja, politikusi pályára készül. Egy hétvégi buli során a három fiú hihetetlen közös kalandon megy keresztül. Felfedeznek egy rejtélyes földalatti energiaforrást, ami különleges képességekkel ruházza fel őket. Kezdetben izgalmasnak találják, hogy telekinetikus képességeik minél több gyakorlással egyre erősebbé teszik őket, de később ijesztővé válik hatalmuk növekedése. Andrew sanyarú sorsából adódóan negatív irányba züllik el, és el kezd bosszút állni szép sorban mindenkin, végül pedig Matten a sor, hogy megállítsa. Ja, és mindezt felveszik.
Szerény véleményem szerint az eddigi legrendhagyóbb szuperhősfilm A sebezhetetlen, és habár Az erő krónikájának azt nem sikerül überelnie, de nagyon magával ragadó újraértelmezést ad a témának, jóval realisztikusabban áll hozzá, mint ahogy megszoktuk. Az ál dokumentarista módszerhez tartozó szükséges rossz, hogy a hitelesség érdekében az első negyed órában a főcselekmény szempontjából teljesen fölösleges jeleneteket is be kell szúrni, ám ezúttal az alkotók nem esnek túlzásba, hamar a tárgyra térnek, és megkezdődnek a valódi izgalmak. Hozzá kell tenni, hogy a drámai jelenetek is nagyon hatásosak, nagyon ritkák a kínos képsorok, tényleg csak elvétve találkozhatunk velük. Amikor vannak ilyen jelenetek, azok is leginkább a gyatra szövegkönyvből adódnak, bár erre rá lehet fogni, hogy a kidolgozatlanság oka az, hogy három gimnazista életébe nyerünk bepillantást. És ez a faj nem éppen a kommunikálást felső szinten végző egyedekkel van tele. Trank rendezése végig nagyon energikus, magával ragadó, a koreográfiák izgalmasak, a finálé elképesztően zúzós.
A színészgárda tagjai közül egyértelműen DeHaan viszi a pálmát, aki Andrew negatív érzelmeinek felszínre törését csontig hatoló hitelességgel mutatja be, és maga a karakter is fantasztikus, mély jellemmel rendelkezik. A többiekre sajnos nem mondhatjuk el ugyanezeket, Matt figurája fájóan súlytalan, ez azért nagy baj, mert ő a hős, neki karakteresebbnek kéne lennie. Russel játékához hasonlót még én is tudnék produkálni. Steve, és az őt életre keltő Jordan egyaránt csapnivalóak, ám a figura feltétlenül szükséges a történetbe, hiszen ha ő nincs, Andrew nehezebben indul el a züllés útján.
Maga a kézi kamera nagyon érdekes a filmben. Van, hogy fölöslegesnek érezzük, máskor viszont örülünk neki, mert így a sztori kissé titokzatos marad, nem kötik az összes részletet az orrunkra. Összességében azt mondom, hogy jó, hogy az alkotók ezt a módszert választották, de talán nem lett volna létfontosságú.
Az erő krónikája remek film, a valaha készült egyik legjobb ál doksis produkció. Érdekes, izgalmas, újító, és, habár ritkán mondunk ilyet, de üvölt egy legalább ilyen fasza folytatásért. 8/10.
