Kérte: Power

A vallási fanatizmus, és a tények elől való menekülés ellenében felállított különös görbe tükör Anders Thomas Jensen rendezése. Ennek a dán filmnek a legnagyobb különlegessége az, hogy képes szinte hihetetlenül szarkasztikus módon nyúlni az alaptémához. Az összkép pedig egy fanyar filmdráma, melynek hatása garantált.

Adam ( Ulrich Thomsen ) elítélt bűnöző, akit rehabilitációra egy börtönviselt emberekkel foglalkozó paphoz, Ivanhoz ( Mads Mikkelsen ) küldenek. Ivan kérésére Adamnek célt kell kitűznie maga elé. A főhős neonáci végül az almás lepény sütése mellett dönt, ám ehhez a templom kertjében található almafát is neki kell előbb gondoznia. Ám Adam minél több időt tölt el Ivan és a másik kettő börtönviselt különc társaságában, annál inkább kezdi kikészíteni ezt a különös helyszínt bejáró nyomasztó hangulat, és az a tény, hogy itt mindenki álarcot visel és szerepet játszik, hogy ezáltal elfuthasson a valódi gondok elől.

Azt mindenképpen le kell szögezni, hogy remek alapötletről beszélhetünk, és összességében nézve a forgatókönyv is jól van megírva. Egyetlen negatívuma a főhős radikálisnak szánt karakterfejlődésének összecsapott mivolta. Adam teljesen megváltozik a film végére, ám magából a folyamatból a néző jóformán semmit sem érzékel. Túl nagy hangsúlyt kap Ivan karaktere, ám meg kell hagyni, hogy ettől függetlenül a pap figurájának bemutatása zseniálisan mélyre sikeredett. Egy önmagát hazugságokkal tápláló, az életében jelenlévő számtalan rossz dolgot tagadó roncs ő, és a néző szíve belefájdul szenvedésének nézésébe. A többi karakter is kellően egyedi, és megfelelő körítést nyújtanak a főfiguráknak. Amitől viszont igazán eredeti ez a produkció, az az atmoszféra. Ennyire fanyar, életunt, de mégis érdekes, továbbá maga után szándékosan keserű szájízt hagyó hangulattal nagyon ritkán lehet találkozni.

Ulrich Thomsen játéka végig egy vonalon, az értetlenkedő, cinikus, rosszindulatú figurán halad, és ez jól is áll a színésznek, valahogy nem is várunk többet ennek a karakternek a bemutatásától. Mads Mikkelsen egészen hihetetlen módon sokszínű és a nézőre nagy hatást gyakorló játékot nyújt.

Mindenképpen meg kell még említeni a pazar fényképezést, mely ezt a napfényes, többnyire idilli környezetet sikeresen tölti fel természetellenes érzettel. A helyszínválasztás is egészen fantasztikus. Mikor az elhagyatott templomra, és a körös-körül elterülő semmire nézünk, olyan érzésünk van, mintha ilyen hely nem is létezne a valóságban, mintha egy furcsa purgatóriumba nyernénk betekintést, ahol önmagukkal vívódó lelkek vívják utolsó nagy csatájukat.

Az Ádám almái annak ellenére köt le másfél órára, hogy feltűnően kevés történés van jelen a cselekményben. Egyedi film, egyedi értékekkel. 7/10.