A svéd Lukas Moodysson büszkélkedhet egyik kedvenc filmem, a Lilja 4-ever megrendezésével. Ám a direktor már a 2002-es remekmű előtt is dolgozott, 1998-as évének gyümölcse a Redvás Amal című dráma, mely alapszituációjában hasonló a Liljával: Svédország egyik Isten háta mögötti kisvárosában, Amalban játszódik a történet, a középpontban pedig tizenéves fiatalok állnak, akik kiakarnak törni erről az ördögien nyomasztó helyről.
A cselekmény engem meglepett, egy fajsúlyos, nagyon nyomasztó pokoljárásra számítottam, de ehelyett egy igazán könnyed drámát kaptam. Ez nem baj, csupán váratlan. A film egy, az Amal nevű elmaradott szeméthegyen megszülető leszbikus szerelem történetét regéli el. Agnes ( Rebecka Liljeberg ) 16 éves diák, új az iskolában, nincsenek barátai, senki sem szereti. Mindennek a tetejébe reménytelennek tűnő szerelmet táplál egyik iskolatársnője, a népszerű Elin ( Alexandra Dahlström ) iránt. A dolgok véletlenek sorozatának következményeként vesznek váratlan fordulatot, mikor is Elin megtudja, hogy Agnes a saját neméhez vonzódik, és egy gusztustalan fogadásnak eleget téve megcsókolja a visszahúzódó lányt.
A forgatókönyvet illetően különösen a történet bevezetése tetszett. A sok véletlen, a rengeteg apró horderejűnek tűnő szituáció végül oda vezet, hogy megtörténik az a bizonyos csók, és megszületik Agnes és Elin között a kölcsönös szerelem. Később ennek a társadalmi normákkal ellenkező kapcsolatnak az alakulása is remekül van bemutatva, viszont ahogy telik a játékidő, megszaporodnak a fölösleges töltelékjelenetek, melyek fölött érthetetlen módon siklott át a vágóolló. Ám a Redvás Amal még így is bővelkedik a Moodysson-féle erős képsorokban, melyek garantált hatást gyakorolnak a nézőre. Mindemellett azonban eme művet össze sem lehet hasonlítani a Lilja 4-everrel, hiszen egy jóval könnyedebb, kisebb horderejű történetről van szó, ám az ilyen szintű elvárásoknak ennél jobban nem is tudna megfelelni. A produkció fináléja, a nem is olyan rég még teljességgel reménytelennek tűnő szerelem beteljesülése a film legprofibban összerakott jelenetsora, a közvetlen zárás pedig csillagos ötös. Ez utóbbival a direktor tulajdonképpen biztosít minket, hogy ez a film csupán a tinédzserek életének egy kis részletét, világuk egy izgalmasabb szegletét mutatta be, mikor végre történik valami. Ám ahogy a dolog lefutja a maga köreit, minden folytatódik a megszokott kerékvágásban, csupán annyi a különbség, hogy a sok meg nem értett gyerek közül ketten már sokkal boldogabbak, mint azelőtt. És, ha már itt tartunk: A fiatalok gondolkodásmódját, lelki és mentális szenvedésüket Moodysson páratlan érzékkel mutatja be, erős atmoszférát teremtve ezzel.
Igaz, hogy a mellékszerepeket játszó színészek rém gyengék, viszont a két főszereplő színésznő elképesztő játékot produkál. Liljeberg és Dahlström munkájában is a hitelességet érdemes leginkább kiemelni. Hatásos és magával ragadó alakítást produkálnak, és a néző minden egyes mozdulatukat és szavukat maradéktalanul elhiszi. A film összképében fontos szerepet játszik még a zenei aláfestés, mely azért érdekes, mert döntő többségben könnyűzenei témákból tevődik össze, ám ezek a dallamok is képesek fajsúlyos hatást gyakorolni. Moodysson ért ehhez.
Végezetül csak ajánlani tudom a Redvás Amalt, különösen azért, mert azok is nyugodtan belevághatnak, akik amúgy nem bírják gyomorral a komolyabb horderejű drámákat. Ez a film nem akar megváltani, nem akarja az emberiséget tanítani, csak két lány történetét meséli el példátlanul őszinte előadásmódban. 8/10.
