Movie Tank

Borgiák 02X05-06

2012. július 31. - Sparrow

Múlt héten elmaradt a kritikám az 5. részről, így most a magyar premier szerint aktuális 6. epizóddal együtt írok róla.

A választás

"Ez a megváltás színháza"


A 4. rész csalódást keltően alacsony színvonala után az 5. epizód sem kecsegtet túl sok jóval. A nézőnek leginkább az az érzése, hogy Neil Jordannek ezúttal túl sok ötlete volt egyszerre, ám ezt az aktuális rendező, Kari Skogland, nem tudta kellően jól a képernyőre varázsolni. A végeredmény pedig egy elképesztően túlzsúfolt cselekmény, ráadásul fájóan érdektelen közlésmódban előadva.

borgias5.jpg

A történet túl sok szálon fut. Nyomon követi a Szentatyát és Sforza bíborost a firenzei Medici bankba. Láthatjuk, ahogy Cesaret Caterina Sforza elcsábítja, emellett pedig egy mellékszálon Micheletto sötét titkára is fény derül. Eközben a pápa elleni merényletet előkészítő Rovere ex-bíboros is kap néhány jelenetet, és ha ez még nem lenne elég, akkor a Giulia Farnese, Lucrezia Borgia, és Vanozza Cattaneo által létrehozott népjóléti bizottság is akcióba lendül.

A gond az, hogy az 50 perces játékidő nem elég ennyi cselekmény megfelelő leközléséhez. Ám ezzel még megbékéltünk volna, ha az előadásmód jól sikerül. Ám Kari Skogland rendezésében semmi energia nincs, a képkockák váltják egymást, de a hangulat alig emelkedik el a talajszintről. Ez azért is rossz, mert a történet alakulásának szempontjából nagyon fontos dolgok történnek az epizódban, viszont olyan szinten érdektelen a jelenetek hatása, hogy még a szereplők szavaira is nehezünkre esik odafigyelni.

Idővel azért beköszönt néhány pozitívum is, és az epizód vége felé végre sikerül túllépni a Kóbor kutyák szintjén. Először is: A Colm Feore által alakított Rovere szála itt már kifejezetten nagy hangsúlyt kap, és a játékidő vége felé ezek a jelenetek az epizódban eddig látottakhoz képes igazán hangulatosra sikerednek. A rész fináléja viszont lenyűgöző. Nagyon megörültem, hogy az utolsó percekre a sorozat egyre inkább homályba veszni látszó dicsősége visszatér. A finálé izgalmas, zúzós, magával ragadó. Isten lesújt Rómára, Cesare pedig törleszt egy régi adósságot. A legutolsó képsorok pedig szívbemarkolóak. Mindezt támogatja a megint csak pazar színészi játék. Erre az epizódra már jár egy ingatag 7/10.

Hamvazó Szerda


Az előző részhez hasonló közlésmódban láthatjuk a 6. epizódot is, annyi a különbség, hogy ezúttal már Cesare és a Szentatya története nagyrészt együtt játszódik, így a szálak száma pont a megfelelő mennyiségűre csökken. További pozitívum, hogy ezúttal John Maybury rendező remekül fogta meg a forgatókönyv által felkínált lehetőségeket, és remek hangulattal itatta át a jeleneteket. A megváltásra még továbbra is várni kell, de ez már azért emlékeztet az igazi Borgiákra.

lucrezia-and-vannozza.jpg

Miután Rodrigo megtudja, hogy Cesare végzett Giovanni Sforzával, azonnali hatállyal elrendeli, hogy Lucreziának újra házasodnia kell, hiszen szükség van az új szövetségesekre a közelgő háború okán. A lány ennek természetesen egyáltalán nem örül, hiszen előző férje őt csak tárgyként kezelő, brutális vadállat volt. Cesare eközben a Medici bank eltünedező aranya után ered, Rovere pedig immár a végső fázishoz közelít a pápa elleni merénylet tervével. A pápának elege lesz a Firenzében folyamatosan ellene prédikáló Savonarolaból, ezért tervet sző, hogy eltakarítsa a heves papot a képből.

A történet ezúttal már jóval érthetőbb, és érdekesebb módon van elénk tárva, nem érezzük azt, hogy legszívesebben már kikapcsolnánk a tévét. A lényeg ezúttal egyértelműen a rendezés. Maybury ügyes fogásokkal teszi érdekessé a kissé az előző epizódot ismétlő történetet. És mégis, ez a rész sokkal izgalmasabb, mint az 5. volt. A forgatókönyv nagyon ügyesen szövi bele A választás fináléjának következményeit a 6. részbe, és szépen gondolja tovább a cselekményt. Személy szerint nagyon örültem, hogy kedvenc karakterem a sorozatból, Cesare ezúttal fontos lépéseket tesz azon irányba, hogy később még komolyabb bonyodalmakat kavarjon. Tehát a Hamvazó Szerda a folytatásra is kíváncsivá teszi a nézőt, és egy sorozatepizódnál ez az egyik legnagyobb dicséret.

A színészi játékok ezúttal kiemelkedően jók, a mellékszereplők közül a Savonarolat alakító Steven Berkoff-ot tudom leginkább kiemelni, aki hihetetlen átéléssel hozza a figuráját. Jeremy Irons, François Arnaud, és Holliday Grainger pedig még a megszokottnál is jobban játszanak. Lotte Verbeeknek nagy dicséret jár, hiszen részről részre egyre szimpatikusabban kelti életre Giulia Farneset.

Még mindig lehetne jobb, de ez már megvan egy 8/10.

A bejegyzés trackback címe:

https://movietank.blog.hu/api/trackback/id/tr504688827

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2012.08.02. 20:42:49

jól olvasom, hogy csökken a lelkesedés.
Már ami a sorozatot érinti.

Sparrow · http://movietank.blog.hu 2012.08.02. 21:18:26

@doggfather: A 4. rész nagyon gáz volt, de ez a kettő már emlékeztet a "régi" dicsőségre.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2012.08.03. 08:45:55

@Sparrow: lehet csak folytatom akkor, de hosszú szünetet tartottam eddig...
süti beállítások módosítása