Őszintén szólva kevés az eddigi tapasztalatom John Wooval kapcsolatban. Korábban csak a Mission Impossible második részét láttam tőle, illetve még régebben az Ál/Arc című produkciót. Azt ugye tudjuk, hogy előbbi eléggé gyalázatosra sikerült, utóbbi viszont zseniálisra. A felejtés bére valahol a kettő között helyezkedik el, leginkább az erős közepes kategóriát erősíti. Persze a film pozitívumainak oroszlánrészét a főszerepben parádézó Ben Affleck, és az okosan megírt forgatókönyv teszik ki.

Jennings ( Affleck ) mérnök, aki a nem túl távoli jövőben titkos, és többségében illegális munkákat vállal, melyek elvégzése után törlik az emlékezetét, hogy a melónak semmi bizonyítéka ne maradjon. Főhősünk boldogan vállalja az életéből kieső hónapokat, hiszen hatalmas összegeket szakít cserébe. Azonban egyszer csak eljön egy olyan munka, mely három évet venne igénybe. Jennings habozik, de mivel a fizetése gyakorlatilag csillagászati lenne, és a munkaadó gyerekkori barátja ( Aaron Eckhart ), végül elvállalja. Három év letelte után, ahogy az szokásosan lenni szokott, nem emlékszik semmire, viszont a számlájáról eltűnt a hatalmas összeg, állítólag az ő saját kérésére, a személyes tárgyai helyett egy borítéknyi, látszólag haszontalan kacatot kap vissza, és az FBI, illetve munkaadói is rá vadásznak.

A felejtés bére eléggé keverék sci-fi. Kapunk egy kis jövőképet, némi jövőbelátást, meg persze a memóriatörlő bűvészkedést. A jövőkép valóban nem túl távoli, mindössze néhány 3D-s tévé, és egy-két különös tudományos szerkezet alapján sejteti velünk a film, hogy a cselekmény nem napjainkban játszódik, hanem egy kicsit később. A Philip K. Dick novellája alapján készült film alapötlete rendkívül kreatív, hiszen a főhős életéből rendszeresen kieső időszakok által uralt történet egyszerre ijesztő és érdekes. A cselekményvezetés nagyon tetszett, remekül vezeti át a nézővel együtt Jenningset is a borítékba rejtett tárgyak rejtélyén, és a főhőssel együtt mi is szépen sorban rájövünk a titkok nyitjára. Majd következik a rejtély utáni kutatás: Vajon miért töröltette 100 millió dolláros számláját Jennings? A jövőbelátás mindig is foglalkoztatta az emberiséget, és ahogy az a film első felében kiderül, ezúttal sikerült is kifejleszteni a gépet, mely megfelel a célra. Persze, mivel a főhős rakta össze a szerkezetet, a fejesek az ő halálát akarják. A főcselekménnyel tehát semmi baj nincs, viszont sikerült a forgatókönyvbe csempészni néhány nagyon erőltetett húzást is. Az egyik ilyen a szerelmi szál, ami hagyján, hogy teljes mértékben fölösleges, időnként még nagyon idegesítő is. A zárójelenet pedig teljes csőd, túlerőltetett, nyáltengerben ázó happy end, a néző hajlamos a film összes korábbi érdemét elfelejteni a borzalmas záróképsorok láttán. Persze idővel valószínűleg újra eszünkbe jutnak az akciójelenetek, melyekből ugyan kaphattunk volna többet, de ami volt, az szemképréztatóra sikerült, remek koreográfiával.

A színészgárda tagjai közül természetesen Ben Affleck viszi a prímet, ez nem is kérdés. Viszont nagyon jó még Eckhart is, akihez kifejezetten passzol a főgenya figurája. Uma Thurman szerintem a legérdemtelenebbül sztárolt színésznő. Erre a szerepre is milliónyi jobb választás lett volna. Thurman tehetsége gyakorlatilag minimális, ráadásul nem egy szépség, ami viszont jól jönne egy akciódús sztori esetében. Kathryn Morris mellékszereplésének nagyon örültem, illetve Paul Giamatti is jól hozza a figuráját. Aaron Eckhart karakterének jobbkezét Colm Feore alakítja, meglehetősen hitelesen, bár Eckhart közelébe nem ér.

A felejtés bére egyszeri megnézésre mindenképpen ajánlott, hiszen remek alapötlettel, cselekményvezetéssel, és színészi játékokkal rendelkezik, de sajnos sok az erőltetett húzás is a forgatókönyvben. A végítélet 6/10.