A '80-as évek akciófilmtermése talán a legemlékezetesebb mind közül ( hamarosan lesz is egy ilyen jellegű toplista is ). Számos máig emlékezetes alkotás készült ebben az évtizedben, az adrenalin jegyében. A Vörös zsaru remek példa, bár kétségtelenül akad néhány igazán nagy klasszikus ezen időszakból, melyeknek a közelébe sem érhet. Ivan Danko ( Arnold Schwazenegger ) szovjet rendőrtiszt, mindene a munkája, amit úgy végez, akár egy valódi terminátor ( haha ), rezzenéstelen arccal. A kívülről nézve makulátlan szovjet rend felbomlani látszik, mikor Oroszországba az Egyesült Államokból példátlanul nagy mennyiségű kábítószert akar becsempészni Viktor Rosta ( Ed O'Ross ). Megpróbálják elkapni még Oroszországban, ám a bűnöző megszökik, ráadásul lelövi Ivan társát, és egyben jó barátját. Főhősünknek ezzel személyes üggyé is válik a bűntény. Amerikába repül, hogy elkapja Rostat. Ebben segítségére van a szószátyár, morbid humorral megáldott amcsi rendőr, Art Ridzik ( James Belushi ).
A forgatókönyv nagyon kellemes, másfél órányi kikapcsolódást ígér, és ezt maradéktalanul hozza is. A zsarufilmek nagy aduásza, a személyiségben teljesen eltérő felekből álló páros ezúttal is hibátlanul működik. Míg Ivan gépiesen engedelmeskedik a moszkvai parancsoknak, minden kérdésre szigorúan csak egy-két szóban felel, és arcára még véletlenül sem ül ki egyetlen egyszer sem mosoly, addig Art laza hangulatot visz az elkomcsisodó atmoszférába, így mikor már majdnem önkéntelenül is vigyázzba vágjuk magunkat, felengedünk. A szövegkönyv bitang erős, már-már meglepően jó. Schwarzi szájából úgy záporoznak a pusztító egysorosok, mint nyári orkánban a villámok. Igaz, az egysorosok itt inkább egyszavasak, de ezek a faarccal benyögött ökörségek marha nagyot ütnek. Maga a történet sem rossz. Átlagos zsarusztorit láthatunk, kicsit gyengébben bemutatva, mint ahogy azt a műfaj nagyjaitól megszoktuk. A forgatásnak Moszkva és az USA mellett Budapest is otthont adott, a nagyon bad ass gyógyfürdős nyitójelenetet például nálunk rögzítették, a Rudas gyógyfürdőben. Számos magyar is felbukkan a produkcióban, a legismertebb név Növényi Norbert.
Az akciók jók, nagyon élvezhetőek, bár lehetett volna még mit fokozni rajtuk, adrenalintúltengésben nem lesz részünk. Viszont a finálé nagyon zúzós. Imádtam az autóbuszos hajszát, majd a westernfilmeket idéző, egyszerűen lezavart, de hatásos pisztolypárbajt a füstölgő vonatsínen. Persze Schwarzi ossza a halált rendesen, rajta nem fog a golyó, még akkor sem, ha teljesen nyílt célpontot nyújt. A lövedékek egyszerűen nem akarják eltalálni, de pont ezért imádjuk.
Arnold játéka olyan, mint mindig. Annyira rossz, hogy az már kurva jó. De tényleg, ez az eléggé elcsépelt kifejezés nagyon igaz az osztrák tölgy színészi alakításaira. Tehetsége nulla, de mégis akkora lélekkel csinálja, hogy lehetetlenség nem imádni. Szándékosan eltúlozza kissé itt is a figurát, hogy érezzük, valójában nem olyan ő, mint Ivan Danko, csupán rohadtul élvezi játszani ezt a szerepet. Belushi is remek, szerintem ő az az aktor, akit tehetségéhez képest baromi keveset foglalkoztattak fiatalkorában. Csupán 3 címet tudok összeszedni fejből, amikben feltűnt, plusz a Jim szerint a világ, bár utóbbiban már azért nem túl fiatal. Teljes mértékben csillagos ötös játékot nyújt a színész, a karakterben rejlő összes lehetőséget kiaknázza, és remekül mutat Arnie mellett is.
A Vörös zsaru az akciófilmek hőskorának egyik igazán említésre méltó darabja, melyet sajnálatos módon mintha kissé elfelejtettek volna az emberek. Érdemes megnézni, vagy újranézni! Gondolom többen tartoznak az utóbbi kategóriába.
