Mel Gibsonra rájár a rúd mostanában, hiszen Hollywoodban rendesen megütheti a lábát az, aki nem vigyáz a szájára. Persze korunk továbbra is egyik legjobb amerikai színésze nem adja fel, tavaly például az év egyik legjobb produkciójában, A hódkorosban alakított - csúnya lesz - kibaszott nagyot. 2012-ben Adrian Grunberg rendezői debütálásában, a Börtönregényben játszhatja a főszerepet. Míg A hódkorosban egy depressziós apa összeomlását láthattuk, addig ez a főhős laza, kemény, névtelen, és jó a humora. Igazi Gibson-figura, emlékezzünk csak vissza a Halálos fegyver franchisere. Habár a Börtönregény nem hibátlan, mindenképpen érdekes darab.

A napfényes amerikai-mexikói határon száguld két bohócálarcos rabló, hatalmas szajréval a hátsó ülésen. Mögöttük robognak a rendőrök, az egyik bohóc korábban golyót is kapott az egyiküktől. A volán mögött ülő tolvaj végső elkeseredésében egy homokbuckát kihasználva átugrat a határt jelentő falon, így végül a mexikói hatóságok elé kerül az ügye. A börtön ahová érkezik, viszont korántsem tűnik büntetés végrehajtási intézetnek, leginkább olyan, mint egy alja nyári fesztivál az utolsó napon. Jóformán a fogvatartottak diktálnak, az őrök jó pénzért bármire hajlandók. Komplett családok élnek a foglyokkal egy fedél alatt. Még egy igazi börtönmaffia is kialakul, ám ennek a vezetője, Javi ( Daniel Giménez Cacho ), sokat pöfékel és piál, így a mája már másodszorra használódik el. Ritka vércsoportja miatt azonban csak egyetlenegy alkalmas donort találnak egy 10 éves kisfiú személyében, akinek ezután már csak egyetlen reménye marad. Hősünk, aki nemrég még bohócálarcban vezetett ( Gibson ).

Ami már alapból győzelemre ítéli a filmet, az a cselekmény helyszíne. Egy igazi, nem szokványos börtön, ahol eddig még nem látott szabályok uralkodnak. Az első 20 perc konkrétan arról szól, hogy a főhős megismeri ezt a különös mocsoktanyát. Sajnos ezek a jelenetek néha eléggé leülnek, a film unalmassá válik. Ez később is jelen van, de csekélyebb mértékben. A forgatókönyv egy bizonyos szakaszában, konkrétan a fináléban gondok akadnak a Mit miért? és a Most akkor ki kicsoda? kérdésekkel, de aztán valamelyest összeáll a kép, igaz, sajnos nem teljesen. Viszont a Börtönregény emellett rengeteg izgalmat is tartalmaz, például, régen láttam már ilyen fasza lövöldözős jelenetet. Itt kérem szépen, kő kövön nem marad, fröcsög a vér, hullanak a mexikóiak, de Mel Gibsonon persze nem fog a golyó. Óriási hangulata van ennek a képsornak, imádtam! A történetet végigkíséri a főhős narrációja, mely ugyanolyan laza hangvételben szól, ahogy a karakter amúgy is beszél, viselkedik. Merthogy a főhős figurája igazi bad ass harcos, neki aztán senki sem parancsol, végig magabiztos, és a legfeszültebb helyzetekben is könnyed.

Mel Gibson játéka teljes mértékben elsőosztályú. Nyilvánvalóan a karakterből adódóan itt nem volt lehetőség egy olyanfajta, überfajsúlyos alakításra, mint egy évvel korábban, de a színész így is kiaknázza a figurában rejlő összes lehetőséget. Pozitív meglepetésként ért Bob Gunton rövid szereplése, ráadásul az egyik legjobb hangulatú jelenetben, ráadásul még Peter Stormare is feltűnik.

Nagyon jó a fényképezés, a meleg, egyenlítő közeli világot már-már olyan hitelesen adja vissza, hogy a néző is izzadni kezd, miközben nézi. Emellett a zenei világ is fasza, különösen a nyitójelenetben szóló, pörgős mexikói dalocska ütős. Maga a film nyitányaként szolgáló autósüldözés engem a Mad Maxre emlékeztetett. Gyors, dinamikus hajsza.

A Börtönregény egy jól sikerült akciófilm, habár nem biztos, hogy gyakran újra fogjuk nézni, egyszer mindenképpen érdemes megtekinteni!