Kérte: Bruse

Terry Gilliam 1998-as rendezése gyakorlatilag egy 110 perces drogos rémálom, de mindez olyan stílusosan van előadva, hogy a szórakozás garantált. Meg persze elég rendesen jelen van a drog az rossz üzenet is. Ami tény: A filmművészet minden csínja-bínja latba van véve ebben a produkcióban, a célból, hogy a néző garantáltan emlékezzen erre a tényleg nem mindennapi mozgóképre.

A főhős Duke ( Johnny Depp ), aki újságírói hivatásának eleget téve Las Vegasba utazik, hogy cikket írjon egy ott megrendezésre kerülő raliversenyről. Elkíséri őt az úton jó ügyvédje, Dr. Gonzo ( Benicio Del Toro ) is. A gond ott kezdődik, hogy még el sem indulnak, már teletömik a fejüket mindenféle aranyos szerrel, és gyakorlatilag egy percre sem állnak le a különböző drogok használatával. És hogy ennek következtében mennyi szarba keverednek, hát azt még Jack Bauer is megirigyelhetné. A különbség csak az, hogy míg minden idők legvagányabb szuper ügynöke a valóságban akciózik, addig a mi két lúzerünk saját, bódult elméje áldozatául válik.

A rendezés a film minden pillanatában tökéletesen precíz, érződik, hogy Gilliam végig masszívan szorította a gyeplőt, és a stáb minden tagjának hasznos utasításokat osztva pazar végeredményt hozott össze. A direktor első számú fegyvere az operatőr, Nicola Pecorini volt. Tulajdonképpen az egész film egy drogos látomás, és ezt a találékony kamerabeállításokkal sikerül a legjobban érzékeltetnie a kamerabűvölőnek. A ferde folyosó például nagy kedvencemmé vált. De emellett számos remek vizuális megoldással is büszkélkedhet a Félelem és reszketés Las Vegasban, remek effekteknek lehetünk tanúi, ezúttal a kedvencem a jogászkongresszusra érkező Duke táskájának átvilágítása, mely során láthatjuk a sok drága "csemegét" a bőrönd rejtekében.

A forgatókönyv pompásan kalauzol bennünket a szereplők elhomályosult agyának szállodájában, ijesztőbbnél ijesztőbb szobákba. Néhol lakmározó óriáshüllők, máshol molesztált kislányok várnak ránk, de ha odafigyelünk, ügyes megoldással elmosódó emberi arcokra is felfigyelhetünk. A történetre hatással van a vietnami háború ( ekkor játszódik a film ), habár látszólag nincs fontos szerepe a produkció szempontjából, mégis, furcsa módon végig ott érezzük a távoli vérengzés árnyékát a háttérben.

Deppet sosem szerettem annyira, mint amennyire felkapta a közvélemény. Persze ez nem azt jelenti, hogy szerintem ne lenne jó színész, de engem személy szerint marhára idegesít, hogy minden filmjében másképp néz ki. Ez egy személyes dolog, tudom, hogy hülyén hangzik... A lényeg, hogy a színész ezúttal kiváló alakítást produkál, különösen az arcjátéka érdemel piros pontot, ami frenetikus. Del Torot nagyon kedvelem, ezúttal simán tartja Depp szintjét, néhol még le is játssza őt a színről. Tobey Maguire hosszú, szőke hajjal pedig két misét is megér.

A Félelem és reszketés Las Vegasban kiváló alkotás, pazar operatőri munkával, biztoskezű rendezéssel, remek színészi játékokkal. Érdemes megnézni!