Sziasztok!
Ma a 2011 - es A rítus című filmről lesz szó, amit egyszer meg lehet nézni, de lehetett volna sokkal jobb is.
Michael Kovak ( Colin O'Donoghue ) fiatal pap, aki, mielőtt még letenné a papi esküt, a Vatikánba utazik ördögűzést tanulni a "szakma" legnagyobb képviselőjétől, Lucas atyától ( Anthony Hopkins ). Ugyanis az ifjú papnövendék az utóbbi időben egyre jobban kiábrándult a hitéből. Eleve csak kényszerből indult el ezen a pályán az apja ( Rutger Hauer ) miatt. Michael megérkezik Rómába és találkozik Lucas atyával. Ezt követően rögtön tanúja lesz egy ördögűzésnek, ami ugyan sikertelenül zárul, de Michaelben elülteti a gondolatot, hogy ez az egész talán mégis igaz. A dolog hamar elmérgesedik. Lucas atya és fiatal tanítványa hamarosan szembesülnek a gonosszal, aki őket szemelte ki következő áldozatául. Michaelre vár a feladat, hogy megfékezze a démont. De ehhez előbb hinnie kell benne.
Az alapötlet nagyon jó, épp ezért fájó, hogy csak egy erős közepes film született belőle. A bevezetés túl hosszú, és tele van értelmetlen jelenetekkel. A film leghatásosabb drámai jelenetét is a játékidő elején láthatjuk. Egy gond van vele, hogy egyáltalán nem kapcsolódik a fő cselekményhez, csak időhúzás. A történet sokszor feldobja a labdát, de lecsapni már nem képes. Időnként hihetetlenül félelmetes hatást képes gyakorolni a produkció a nézőre, de ezek a jelenetek hamar elvesznek a hülyeség tengerében. Ugyanis a filmet túlságosan elvitték a baromság irányába, a finálé pedig úgy ahogy van a lehető legrosszabb végjáték, amit csak kitalálhattak a történet végére. Ráadásul pocsékul használják benne a vizuális effekteket, ami az egésznek nevetséges hatást kölcsönöz. Elárulom, hogy az utóbb emlegetett finálé természetesen egy ördögűzés. Érdekes azonban, hogy a többi ördögűzés, amit látunk a filmben, ijesztőre, és teljes mértékben komolyan vehetőre sikerült. Az utolsó azonban gáz lett.
A szövegkönyv sokszor nagyon jó dialógusokat tartalmaz, melyek rákérdeznek az egyházban és az Istenben való hitre, és értelmére. Ezek közül az tetszett a legjobban, amikor Michael megkérdezi az egyik vatikáni paptól, hogy mi az oka annak, hogyha valaki azt mondja látott földönkívülieket, azt hülyének nézik, de aki Isten kapcsán állít hasonlókat, azt nem.
Színészi játékok terén nincs sok csalódni való. Colin O'Donoghue-ból előreláthatólag nem lesz nagy színészlegenda, de azért rendesen helyt áll. Anthony Hopkinson látszik, hogy a kisujja körméből kirázta a karaktert. Egy kis pluszt azért még nyomhatott volna rá. A legjobban Rutger Hauer alakít, aki ugyan keveset szerepel, de amikor képernyőn van, vérfagyasztó a játéka. Karakterek tekintetében is leginkább Istvan Kovakot ( Rutger Hauer ) tudnám kiemelni. Tényleg keveset látjuk, de ezalatt is megismerhetjük a sötét, életunt, és talán egy kissé háborodott embert. Ha több időt kap a vásznon, akkor valószínűleg az egész film összképe jobban festene. Lucas atya karaktere elég nyakatekert. Összevisszaság az egész. Kezdetben érdekesnek tűnik a jelleme, de később inkább semmilyenné válik.
A zene kicsit sablonos, de azért illik a film hangulatához. A legnagyobb meglepetés számomra az volt, hogy a stáblista nagy részén magyar nevekkel találkoztam. Azt tudtam, hogy a film egy részét nálunk forgatták, de azt nem, hogy hazánk fiai és lányai ilyen nagy mértékben hozzájárultak a végeredményhez. A Hungary Unit - ot külön kiemeli a stáblista. Ezen kívül pedig szinte minden második név magyar. Szóval innen is szeretnék gratulálni a magyar közreműködőknek.
Végezetül annyit, hogy A rítus egyszer mindenképpen nézhető film, de sokkal többet ki lehetett volna hozni az alapötletből.
Köszönöm, hogy elolvastátok!
Sziasztok!
