Movie Tank

Következetesség-teszt újranézés által - Szárnyas fejvadász (1982)

2016. november 18. - Sparrow

Mindenkivel előfordul, hogy egy bizonyos téma vagy egy konkrét alkotás kapcsán megváltozik a véleménye. Ez történhet azért, mert érettebben áll a dologhoz, mint korábban, esetleg új információk jutottak a birtokába, vagy egyszerűen csak meghallgatott egy meggyőző érvelést. A véleményváltozás jelensége a legkövetkezetesebb, legalaposabb emberekkel is megesik időnként. Én magamat következetesnek tartom, különösen a filmművészetről való gondolkodást illetően, ám most mégis radikálisan átalakult az álláspontom Ridley Scott Szárnyas fejvadásza kapcsán.

bladerunner3.jpg

Az úgy volt, hogy már gyerekként is nagy buzgalommal fogyasztottam a mozgóképeket, és ebben az időszakban, amúgy nem olyan régen, tizenhat évesen láttam először ezt a klasszikus művet. Nem tetszett. Alapvető fontos pozitívumait elismertem, de összességében annyi maradt meg bennem, hogy unalmas, fárasztó filmről van szó. Viszont az utóbbi hónapokban elkezdte baszkurálni az agyamat a gondolat, hogy most, nagyjából már felnőtt fejjel újra meg kéne nézni a produkciót, felülvizsgálni korábban megalkotott véleményemet. Legrosszabb esetben újra átélem az unalmas élményt, ami után konstatálom, hogy nem, eme filmet illetően nem tudok egyetérteni a világ lakosságának kilencven százalékával. Viszont mindenekelőtt gondoltam elolvasom Philip K. Dick Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal című regényét, ami a Szárnyas fejvadász alapjául szolgált. Nemrég megírtam, hogy a könyv nagyon tetszett, és így már sejtettem is, hogy a filmadaptáció újranézése is megfogja tenni azt, amire hivatott.

Nevezetesen: rajongóvá tenni egy olyan film iránt, amit korábban kis túlzással utáltam. 

bladerunner.jpg

A nyilvánvalóan sokak által jól ismert történet főszereplője Rick Deckard (Harrison Ford). Egykor a város legjobb fejvadásza volt, ám már visszavonult. Most azonban újra szükség van a szolgálataira, ugyanis a csillagközi gyarmatokról megszökött néhány veszélyes android, úgynevezett Replikáns, és amíg szabadon garázdálkodnak a Földön, senki sem lehet biztonságban. A Roy Batty (Rutger Hauer) által vezetett kis csapat tagjai Nexus 6-os modellek, ami azt jelenti, hogy ránézésre gyakorlatilag semmiben sem különböznek az embertől. Egyedül a precíz Voight-Kampff empátiateszttel lehet kiszűrni őket, ám Rick biztos lehet benne, hogy Battyék nem fogják engedni, hogy elvégezze rajtuk a vizsgálatot.

Philip K. Dick regényében nagy hangsúlyt fektetett a háború utáni világ újszerű vallására és a monoton média hatalmára, így eme elemek keresztmetszetében műve disztópikus regény formáját öltötte. Ridley Scott szabadon értelmezett adaptációja azonban már csak nehézkesen, vagy helyesebb úgy fogalmazni, hogy erőltetettebben tuszkolható bele ebbe a zsánerbe. A disztópia lényege, hogy egy, a felszínen tökéletesen működő rendszerben élnek az elnyomásban robotoló, önkényuralom által félelemben tartott polgárok, akiknek még a gondolataikat is ellenőrzik. Már Az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal sem illett bele pontosan ebbe a definícióba, ám a Szárnyas fejvadász egyáltalán nem is próbálkozik az antiutópiához való passzolás megteremtésével.

A Szárnyas fejvadász világrendszere ugyanis nem akarja titkolni, hogy az emberiség a földi pokolba süllyedt. 2019-re a Föld napsütéstől mentes, sötét, komor, melankolikus hellyé korcsosult. A megérdemelten Oscar-díjra jelölt díszletek robosztus városképet festenek le. Egy olyan világot látunk megelevenedni, amely otthonosnak távolról sem nevezhető, ám annál ridegebb és baljósabb. A sötét, eső áztatta, piszkos utcákon céltalan lelkek kóborolnak, miközben a rendfenntartó erők látszatszerepben próbálják tenni kötelességüket, ám amikor igazi baj van, mégis olyasvalakihez kell fordulniuk, aki már nem is dolgozik kötelékükben.

bladerunner2.jpeg

És valóban, Rick Deckard tökéletesen illik ebbe a világba. Az eredeti regény főhőséhez képest jóval sötétebb, szomorúbb figurát látunk megelevenedni. Az lehet az érzésünk, hogy ez a Deckard az a Deckard, aki a könyv végére megszületik az empátiapusztító hadjárat lélekgyilkos küldetéséből. Mert Rick valóban úgy járja az utcákat, mint akinek nincs is valódi célja, aki már belefáradt a létezésbe, megunta a hazug, túlpúderezett, giccses világképet. Azt a posztkapitalista rendszert, aminek minden óriásplakátos, monoton manipulációs kísérlete csupán egy rég letűnt fogyasztói világ kísérteteként van jelen. Hiteltelenül, értelmetlenül. Rick nem akar létezni ebben a világban, és sokáig nem tudja, hogy Roy Batty lesz az, aki lehengerlő filmvégi monológjával ráébreszti arra, hogy miért nem.

Mert Roy Batty olyan dolgokat látott, amiket mi, emberek, el sem tudnánk képzelni. És a Szárnyas fejvadász ekkor letisztul és a korábbi jelenetek is végleges értelmet nyernek. Ahogy bő egy évtizeddel később a Páncélba zárt szellem, úgy Ridley Scott filmje is arról a jövőbeli emberről mesél, aki életet teremtett a tudomány által. Mert Batty társa, Pris, kimondja, hogy gondolkodunk, tehát vagyunk. Sőt, Roy Batty egyenesen élőlényként tekint fajtájára, és érvelése annyira precíz, hogy kénytelenek vagyunk hinni neki. Mert ebben a történetben a mesterséges intelligencia és a robotika sorozatos forradalmai által végül nem más, mint az evolúció új szintje született meg. Mert a Nexus 6 nemigen különbözik az embertől, maximum abban, hogy erősebb, kitartóbb, strapabíróbb nála. És valóban, ezért nem tekinthetünk Roy Batty-re színtisztán gonosz karakterként. Mert igazság szerint nem az. Ez abból is látszik, hogy megmenti az életére törő fejvadászt a zuhanástól, mielőtt az idő végleg lejár.

Roy Batty nem gonosz, egyszerűen csak számon akarja kérni teremtőjén, hogy miért volt vele oly kegyetlen. Ezzel egy örök emberi vágy, képzelgés, gondolati tartalom jelenik meg a filmben. Mert tudni akarjuk, hogy miért járjuk ezt a rideg világot, hogy mi a célunk a létezésben, hogy lehet-e egyáltalán hétmilliárd különböző léleknek egytől-egyig valós küldetése. A Replikánsok is kérdéseket tesznek fel. Teremtőjüknek. Az embernek. Azért is emlékeztetnek ránk különösen, mert nagy erővel munkál bennük az életösztön, a tartalmas, teljes életút megalkotásának vágya. De számukra ez csak hiú ábránd, mert működési idejük mindössze négy év. Ami semmi. Nem elég semmire. És nem, nem bizonyul vigasznak a mesterséges emlékek és megjátszott érzelmi reakciók kavalkádja.

De valóban megjátszott? A Replikánsok állítólag nem képesek valódi érzelmeket táplálni. De akkor mégis mi az életvágy, ha nem valódi érzelem? Ezzel lép túl a történet a logika határain, így lesz bűnösnek nyilvánítva a teremtő ember, ekkor süllyed sötét sírhantba fajunk becsülete.

bladerunner4.jpg

Gyönyörű zenei aláfestésekkel kísérve természetesen. Vangelis melankolikus mivoltukban gyönyörű zenei betétjei Ridley Scott pazar időzítésében még magasabbra emelik a jelenetek fényét és színvonalát. A feljebb már méltatott, monumentális, hideg kisugárzású díszletépületek között egy nem éppen jól alakító, de az összképbe mégiscsak illeszkedő Harrison Ford keresi célját és célpontját. Azt a Roy Batty-t, aki a csodálatosan barnás-narancssárgás színvilággal dolgozó, pazar fényképezés ölén az élete egyik legnagyszerűbb teljesítményét nyújtó Rutger Hauer tolmácsolásában jelenik meg, hogy minden egyes jelenetével elkápráztassa a nézőt.

Végső soron azt tudom elmondani, hogy nincs bennem bűntudat vagy rossz érzés azért, mert elsőre egyáltalán nem tetszett ez a film. Mert elsőre nem is igazán értettem, hogy miről szól, azt sem fogtam fel, hogy egyáltalán szól valamiről. Ennek nyilván akkori fiatal, éretlenebb énem kiforratlan gondolkodásához is köze van, de nincs kétségem afelől, hogy a Szárnyas fejvadász olyan film, ami kortól függetlenül nem igazán nyűgözheti le első blikkre a nézőt. Mert nemes egyszerűséggel túl kevés az egyszeri megnézés egy ilyen filmhez, ami a felszínen gyakorlatilag semmit nem mond, ám a történet és a vizuális megvalósítás mélyebb rétegeiben annál többet üzen. Egy elembertelenedett, koromfeketévé vált világról mesél, ahol az életnek nincs célja, csak a soha be nem teljesülő, elképzelt vágyak munkálnak, és hajtják előre a termékenyen élni már egyáltalán nem tudó, megfáradt emberiséget.

Bitang erős. Valóban klasszikus. 8,5/10

 

Ha tetszett a poszt, like-old a blog Facebook-oldalát! Köszönöm!

A bejegyzés trackback címe:

https://movietank.blog.hu/api/trackback/id/tr6011969995

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gizmo26666 2016.11.19. 23:01:07

Azok a régi szép idők, amikor Ridley Scott még nem volt szenilis vén hülye (lásd: Prometheus)

OvisAries 2016.11.20. 17:05:27

10/10 ez szerintem...a rendezoi valtozat talan jobb egy kicsit mint az eredeti vagas, bar nehez donteni, mindketto k jo! Orok szerelem

nately 2016.11.20. 20:04:26

Amikor moziba került a film, csak a címe miatt ültem be. Azt hittem valami lövöldözős sci-fi lesz.
A végén percekig le voltam dermedve... 10/10

☉ ☾ 2016.11.21. 16:01:06

Ridley Scott ugyan azt a kérdést tette fel később a Prometheusban mint a tárgyalt filmben. A Teremtő mennyi időt adott az életre, és azt meghosszabbíthatjuk-e? A Szárnyas utolsó jelenete sem ad erre választ, hiszen Ridley nem a válaszból, hanem csak a kérdésből él. Fontos, de kommersz kérdés, mert nincs olyan szituáció, amiben jól megválaszolható lenne, hiszen nincs jó válasz, mert a kérdés rosszul van feltéve, ráadásul tisztázatlan fogalmakat használ. Emiatt kissé irányított módon gyakorol hatást. Nem egy filozófus ez a Ridley Scott...

Viszont sem nem bitang erős, sem komolyabban elgondolkodtató alkotás, csupán a saját filmvilágában, szubkultúrájában jelentős mérföldkő, ami jó irányt mutathat más, talán kevésbé ismert, de tényleges válaszokat felmutató rendezők felé.

Vangelis viszont akkora giccset rak a film alá, hogy inkább beszéljünk hangeffektekről, zenéről talán ne.

ShotInTheDark 2017.02.04. 12:15:06

Egek! Végre valaki aki lát is (most már), nem csak néz ! Hihetetlen -
süti beállítások módosítása