Már megint egy horrorfilm. Jó ideje óvatosan kell bánni a műfajjal, hiszen meglehetősen nehéz megtalálni azt a néhány produkciót, ami valóban minőséget képvisel és nem csak egy újabb futószalagon gyártott tucatszemét, főleg úgy, hogy az igazán jó alkotások gyakran meg sem érkeznek hozzánk, ahogy az megesett tavaly a The Babadook esetében. A Lazarus hatás bezzeg megtalálta kis hazánkat, de hogy minek...
Frank (Mark Duplass) és Zoe (Olivia Wilde) kutatóorvosok, akik jegyben járnak, ám már három éve halasztják az esküvőt, hiszen nagy áttörésen dolgoznak. Néhány orvostanhallgatóval alkotnak egy csapatot, és egy bizonyos Lazarus szérumot fejlesztgetnek, amelynek az lenne a célja, hogy több időt biztosítson a klinikai halál állapotába kerülő pácienseknek, mielőtt visszafordíthatatlan agyi károsodást szenvednének. Az egyik kísérlet váratlan eredményt hoz, hőseink a szó szoros értelemben véve feltámasztanak egy döglött kutyát. Amikor azonban megpróbálják megismételni a bravúrt, Zoe egy baleset következtében meghal, ám Frank nem hagyja ennyiben a dolgot, elhatározza, hogy menyasszonya lesz a következő kísérleti alany.
A készítők minden bizonnyal felcsapták a Wikipédiát a neurológia szócikknél, és az onnan összeollózott dolgokból már kész is lehetett a történet tudományos háttere, ami egyenlő mértékben hangzik bonyolultnak és értelmetlennek. A cselekményvezetés leginkább egy rendszertelen logikai káoszhoz hasonlatos, amelyben egy árva részletnek sincs se füle, se farka, képkockánként három átgondolatlan mozzanatot prezentál a szkript. A karakterek pocsékak. Motivációk még csak-csak lennének, ám ezt a vonalat is sikerül tönkre vágni egy jól időzített logikai bakival. Mindemellett A Lazarus hatás büszkélkedhet az utóbbi évek talán legbugyutább szövegkönyvével, amelyben kínos, értelmetlen, logikátlan, gyerekes, és idegesítő megszólalások váltják egymást. El kell ismerni, akad egyetlenegy jól megírt párbeszéd, de ennyi és nem több áll a pozitívumok listáján.
Képi megoldások terén időnként megcsillan a produkció, de tényleg olyannyira csak időnként, hogy ezt szívem szerint nem is tekinteném teljes értékű jó pontnak. A vizuális effektek nem rosszak, a zene azonban jellegtelen (volt egyáltalán zene ebben a filmben?), a félelemfaktor pedig a béka segge alatt rothad. Néhány hirtelenségre alapozó parapatront kapunk, amelyek a kezdő horrorosoknál talán még működnek is, ám ezeken kívül semmi, de a világon semmi nincs a produkcióban, ami táplálna valamifajta igazán félelmetes hangulatot.
Olivia Wilde kezdetben nagyon rossz, aztán miután feltámasztják, és hirtelen lesz karaktere, máris képes valamit megmutatni tehetségéből. A többiek azonban a kritikán aluli vonalat képviselik. Mark Duplass feledhető, a bizonyítottan tehetséges Evan Peters pedig minősíthetetlenül fos figurát kapott, amivel érthető módon nem tudott mit kezdeni. Talán Sarah Bolger az, aki a legjobban igyekszik a mellékszereplők közül, ő egész korrekt teljesítményt nyújt.
A Lazarus hatás eddig 2015 legrosszabb filmje, siralmasan gyenge. 1,5/10.
