Kicsit váratott ugyan magára, de végre elkezd beindulni a 2015-ös filmév. Való igaz, a január és a február még többnyire a díjszezon alkotásainak pótolgatásával szokott telni, de azért itt-ott benéz egy-egy új darab is. Ezúttal Johnny Depp szállítja a nyitányt, aki a komoly hangvételű Transzcendens után most komédiázik egyet. Ő láthatólag élvezi is nagyon, a néző számára azonban erősen felemás élmény emléke marad csupán a Mortdecai megtekintése után.

Lord Charlie Mortdecai (Johnny Depp) vagyonos, piperkőc műkincskereskedő, akinek inasa, Jock (Paul Bettany), verőembere, testőre, és problémamegoldója is egyben, mert maga a főhős valószínűleg a legszerencsétlenebb kalandor, akit a filmvilág valaha látott. Felesége, Johanna (Gwyneth Paltrow) megkezdi ingóságaik aukcióba bocsátását, miután a Mortdecai-háztartás a csőd szélére kerül. Valahogy elő kell keríteni a nyolc millió fontnyi adóhátralék kifizetésére szolgáló lóvét, és ehhez jól jön a brit titkosszolgálat megbízása. Az Mi5 egy restaurátor meggyilkolásának, és az általa tisztított festmény elrablásának ügyében kéri a férfi segítségét.

Elsősorban az a probléma a forgatókönyvvel, hogy olyan mértékben súlytalan, mint a lágy őszi szellő, ami éppen magasról leszarja, hogy jól szórakozol-e. Végig olyan érzésem volt a film nézése közben, mintha a cselekménynek a világon semmi tétje nem lenne. Csak úgy van, aha, festményrablás, aha titkosszolgálat, bla bla bla, de nem igazán tud megfogni a sztori. Oké, egyszer-kétszer elhangzik, hogy világforradalom, de mondanom se kell, kicsit sem sikerül átérezni az elvileg jelen lévő fenyegetés súlyát. És mivel a cselekménynek nincs súlya, és ily módon igazából nincsen valódi célja se, nem nagyon tudunk izgulni a főhősökért, és a kaland sikerességéért. Maga a cselekményvezetés a maga módján korrekt, a feldobott, meglehetősen lapos labdákat azért leüti, és nem szalad bele komoly logikátlanságokba, de összességében az mondható el, hogy nem igazán tud nagyot hasalni egy olyan film, ami ennyire keveset vállal. Merthogy a Mortdecai borzasztóan alul értékeli saját magát, és ez igazság szerint eléggé elszomorító. Érezhető, hogy az alkotók nagy vonalakban leszarták, hogy milyen minőségű filmet csinálnak, hiszen a bevétel meglesz, ha egyszer Johnny Depp a főszereplő. Kár, hogy megint a pénz az úr.

Na de ez egy vígjáték, aki jegyet vált rá, nevetni akar. Lehet-e nevetni a Motdecai-on? Lehet. Úgy-ahogy. Nem nagy hahotázásokról, meg fergeteges fetrengésekről van szó, hanem korrekt, megmosolyogtató, és najó, néha kisebb nevetgélést is kiváltó momentumokról. Mortdecai figurája egészen szórakoztató, én megvoltam vele, bár eltudom képzelni, hogy sokak számára irritáló lehet ez az idióta. A szórakoztató hatáshoz nagyban hozzájárul Depp egészen nagyszerű játéka, ami egyben a film talán legnagyobb pozitívuma is. Jock szexmániás, hűséges karaktere is okot ad néhány jókedvre derülésre, Paul Bettany tolmácsolásában igazán viccessé válik az inas alakja. Persze, elmondható, hogy időnként, vagyis eléggé gyakran, nem sikerül eltalálni a humorfaktort. Sok poénnak szánt hülyeség egyszerűen nem vicces, de a vége felé akad hányásos gusztustalankodás is.

A színészgárdában helyet kapott még Gwyneth Paltrow, aki korrekt módon kelti életre karakterét, bár időnként kissé túljátssza azt. Az Mi5 képviseletében Ewan McGregor-t köszönthetjük, akit mindig jó látni, és aki ezúttal is szépen veszi a számára minden bizonnyal nem túl kemény akadályt. Feltűnik még Jeff Goldblum is, akinek jelenléte meglepett, mert előzőleg nem értesültem arról, hogy szerepel a filmben. A színész természetesen jól alakít, bár nem kap túl sok teret.

David Koepp rendező munkájáról elmondható, hogy szépen fogja egybe a produkciót, a direktor számos ügyes meglátással, és kreatív kivitelezési megoldásokkal teszi színesebbé a történetet. A beállítások fantáziadúsak, a néhány akciójelenet (amelyek nagy része autós üldözés) megkoreografálása átlátható, és dinamikus. A filmzene régi vágású, és sablonos, de a mű sodrásában egészen hatásos.

A Mortdecai korrekt, egyszer nézős vígjáték, de egy hét múlva már ne kérdezzétek, hogy miről is szólt. 6/10.