Kár lenne tagadnom, hogy a House of Cards hatására eléggé ráfüggtem Kevin Spacey-re, így gondoltam, ideje újranézni a nagyszerű színész egyik Oscar-díjas alakítását, na meg persze a hozzá tartozó filmecskét. A The Usual Suspects, avagy nálunk Közönséges bűnözők címen futó krimi minden kétséget kizáróan Bryan Singer legfontosabb rendezése a mai napig.
Robbanás egy hajó fedélzetén, 27 halott. Két túlélő van. Az egyikük egy magyar gengszter, aki súlyos sérülésekkel fekszik a kórházban, és éppen ébredezik a kómából. A másikuk egy piti, sánta szélhámos, bizonyos Verbal Kint (Kevin Spacey). Mindkettejük kihallgatása megkezdődik. Verbal elmesél egy történetet, ami valamivel korábban veszi kezdetét, amikor is öt közönséges bűnözőt beráncigálnak a zsaruk azonosításra. Az együtt töltött idő alatt a srácok csapattá kovácsolódnak, és később McManus (Stephen Baldwin), Keaton (Gabriel Byrne), Fenster (Benicio Del Toro), Hockney (Kevin Pollak), valamint maga Verbal már közös balhéban utaznak. A történet egyre érdekesebbé válik, miközben a magyar gengszter folyamatosan szajkózza, hogy látta az ördögöt, magát az alvilág ismeretlen fantomját, akiben senki sem hiszi, de mégis mindenki fél tőle. Azt állítja látta, és le tudja írni Keyser Sözét.
A forgatókönyv kissé laposan, eléggé lassan indul, ám szerencsére hamarosan kiderül, hogy ez csak a bemelegítés volt, és az események elkezdenek felpörögni. A jelenben játszódó tanúvallomás és a múltbeli főcselekmény kiválóan egészítik ki egymást, miközben nyilvánvalóan egyik következik is a másikból, és az így kialakuló, remekbe szabott, kerek egész, szép és izgalmas harmónia végig fenntartja a néző figyelmét. Akadnak unalmasabb momentumok, de a jelenetek többségében pergő párbeszédeket, és érdekfeszítő fordulatokat szállítanak, miközben a narratíva veszett tempóban száguld a bődületes csattanó felé, amit volt szerencsém nem előre tudni, amikor néhány évvel ezelőtt először láttam a produkciót. Nagy élmény, ahogy Christopher McQuarrie Oscar-díjas szkriptje fokozatosan, ám dinamikus tempóval tálalva kibontja a lényeget, amit nem sejtesz előre, mert korábban pazarul vezettek félre a készítők.
Bryan Singer rendezése időnként belaposodik, a hajós mészárlás például cseszettül unalmas, viszont az esetek többségében sikerül feszült hangulatot teremtenie a direktornak. A karmester munkájának csúcsa kétségtelenül a Verbal által a kihallgatás során elmesélt Söze-történet bemutatása, ami egyenesen sátáni atmoszférával bír. Singer mellett kiválóan asszisztál a gördülékeny hatású kameramunka, illetőleg John Ottman némiképp régi vágású, ugyanakkor a mű hangulatához kivételes érzékkel illeszkedő filmzenéje.
A színészi játékok kincset érnek ebben a filmben, és bizony sokat emelnek az össz-színvonalon. Gabriel Byrne remekül helytáll, Benicio Del Toro pedig egyenesen kiváló. Nem lehet panaszunk Stephen Baldwin-ra és Kevin Pollak-ra sem. Az aduász viszont kétségtelenül Kevin Spacey, aki élete sok egyik legjobb alakítása közül nyújtja az egyiket Verbal Kint szerepében. Egyszerűen hihetetlen, hogy ez a csávó milyen zseniálisan sokrétű színészi eszköztárral rendelkezik. Fantasztikus, érzelemgazdag, végtelenül hiteles játékot láthatunk Spacey részéről.
A Közönséges bűnözők nagyszerű film, sodró lendülettel bíró, megragadó, és maradandó élmény, amelynek összképére Kevin Spacey lenyűgöző teljesítménye teszi fel a koronát. 8,5/10.
