A Hős6os című animációs film előtt egy rövid, mindössze hatperces Disney-alkotást vetítenek a mozik. Eme mű főhőse egy rendkívül aranyos kutyus, Winston, aki élete során jókat eszik, és élvezi, hogy szeretik, egy napon azonban rajta áll vagy múlik a gazdi jövője.

Érdemes beszélni róla.

Főhősünk kölyökkutyakorában ismerkedik meg jövendőbeli gazdájával. A kedves, fiatal férfi magához veszi a visszautasíthatatlanul aranyos állatot, akinek jobbnál jobb falatokat ad enni. A sodró lendületű kompozícióval bíró rövidfilm ízletes lakomák során keresztül mutatja be egy kutya életét (a haláláig értelemszerűen nem jutunk el, hiszen a moziteremben túlnyomórészt kisgyerekek ülnek). Egy kutyáét, aki szeretetet ad, és szeretetet kap, miközben az idő telik, és hősünk különféle helyeken fordul meg, különféle ételkülönlegességeket majszolva. A szépen animált, szórakoztató produkcióba rengeteg őszinte érzelem vegyül, amelyek döntő részben a kutya-gazda kapcsolat bemutatására fókuszálnak, és arra, hogy az embernek szüksége van egy társra, aki az igazán nehéz időkben képes kihúzni őt az önsanyargatásból. Igen, és mindez laza, vicces, változatos színskálát végigjátszó animációval nyakon öntött tálalásban tárul a néző szeme elé. 9/10-es alapozás a Hős6os előtt, amiről természetesen lesz szó a blogon nemsokára.