Az írás az előző évadokra nézve értelemszerűen spoileres!
Amikor 2011-ben bemutatkozott a Homeland, szinte egy csapásra egyértelművé vált, hogy a valaha mozgóképen látott legéletszerűbb, leghitelesebb, és leghatásosabb CIA-sztoriról van szó. A két főszereplő, a bipoláris CIA-ügynök, Carrie Mathison (Claire Danes), és a fogságban átnevelt amerikai katona, Nicholas Brody (Damian Lewis) macska-egér játéka, majd összefogása epizódról epizódra újra izgalomba hozta a nézősereget. Az első két szezon abszolút a mestermű című kategóriába sorolandó. A harmadik évadban már kissé visszafogottabbá vált a minőség, de azért az utolsó két-három epizódban ismételten lángolt a feszültség, de olyan hőfokon, hogy azt nem lehetett egy helyben ülve kibírni. Aztán ahogy véget ért a harmadik szezon! Nyilván, akik még mindig olvassák a posztot, tudják, miről regélek. Hát, az nem volt semmi! Tökéletesen be lehetett volna ott fejezni a sorozatot. De nem, kellett a negyedik szezon. Mondjuk az első két epizódot (dupla résszel nyitott az évad) elnézve mégsem tűnik olyan rossz ötletnek, hogy nem zárták le a szériát...
Kabul, Afganisztán. Carrie a baljós kisugárzású, gyéren megvilágított utcákat rója katonai felügyelettel, amikor hívást kap a vezetése alatt működő CIA-állomásról. A főhősnő besiet az irodába, ahol gyorsban lezavarnak egy pakisztáni drónakciót. A művelet során azonban negyven ártatlan ember leli halálát, így Carrienek szembe kell néznie Langley és a kormány haragjával. A helyzetet csak fokozza, hogy az akciót a helyszínről irányító ügynök (Corey Stoll) arcképe nyilvánosságra kerül, így a férfi lincselés áldozata lesz. Eközben Saul (Mandy Patinkin) is konfliktusba keveredik a tárgyalóasztalnál, Peter Quinn (Rupert Friend) pedig új ismeretséget köt, miközben démonai elől próbál elrejtőzni.
Az alkotók nem szaroztak, a harmadik szezon végén kicsinálták Brody-t. Én ezen eléggé meglepődtem, hiszen ha jól emlékeszem, már akkor tudni lehetett, hogy lesz negyedik felvonás. Na, de hogy lehet Homelandet csinálni Brody nélkül? Ő a férfi főszereplő, a konfliktus kiváltója, az alfa és az omega! A válasz egyszerű: Reboot. Na jó, nem olyan nagyon szigorúan vett értelemben, de a Homeland új évada eddig eléggé újrakezdés-szagot áraszt magából. Vagy inkább illatot? Igen, illatot, mert nekem tetszett, hogy a készítők, ha már folytatják a sztorit, tovább lépnek, és tényleg csak néhány szóban tekintenek vissza az elmúlt évadokra, akkor, hogyha az feltétlenül szükséges (amikor Carrie megmutatja a kisgyerekének Brodyék régi, számunkra természetesen ismerős házát). Viszont összességében tényleg új nyitánynak, teljesen új fejezetnek tűnik az első részek alapján ez a szezon, és nekem ez tetszik. Amolyan félfolytatás, hasonló módon, mint A hihetetlen Hulk és A megtorló: Háborús övezet című filmek esetében.
Mondjuk ezúttal a főszereplő megmaradt, legalábbis az, amelyik nem lelte halálát a harmadik szezonban. Carrie továbbra is remek főhősnő. Továbbra is megmarad esendő, súlyos problémákkal küzdő emberi lénynek, és vérprofi CIA-ügynöknek. Karakterén keresztül a készítők azt a témát kezdik feszegetni, amit Kathryn Bigelow is elővett a Zero Dark Thirty-ben. Carrie számára nincs más, csak a CIA. A terepmunka, a terroristák, és az éjjel-nappal pusztító feszültség. A második epizód jelentős részében láthatjuk, ahogy a főhősnő próbál megbirkózni anyai kötelességeivel, és habár komoly gondja nem akad a pelenkacseréléssel és hasonlókkal, végig érezzük rajta, hogy nem ez az ő világa. Hogy habár örül a kicsinek (azt nehéz lenne rámondani, hogy szereti is), minden pillanatban bánja, hogy a világra hozta őt. A fürdőkádas jelenet, amelyben kiteljesedik ez a vonulat, szabályosan vérfagyasztó.
Peter Quinn mellékszála érdekes közjáték. Izgalmas figyelni a saját sötétségében vergődő, jó pár liter vért a kezén, és számos emberéletet a lelkén hordó férfit szenvedni saját dühének fogságában. Saul számára egyelőre nem jut túl sok tér, mintha csak azért kapott volna néhány jelenetet, hogy a nézők őt is viszontláthassák. Érkezik egy új karakter is, a pakisztáni Aayan Ibrahim, akit nem más formáz meg, mint Suraj Sharma, aki nemrég a Pi életében mutatkozott be egy igencsak nagyszerű alakítással. A fiút ezúttal sem kell félteni, remekül működik a szerepben.
És akkor kanyarodjunk is rá a színészi játékokra. Claire Danes továbbra is nagyon érzi Carrie karakterét, nem is véletlenül ez a szerep karrierje csúcspontja. A színésznő ismét kiváló a főszerepben, ami azért is nagy öröm, mert ezúttal egyedül kell vinnie a hátán a cuccot, nincs itt Damian Lewis, hogy segítsen. Mandy Patinkin továbbra is kiválóan olvad össze Saul figurájával, viszont akire különösen érdemes odafigyelni, az Rupert Friend, ugyanis a színész még soha ezelőtt nem volt ennyire jó Peter Quinn bőrében.
Zsákbamacska volt az új Homeland-évad, de örömmel jelentem, hogy egész jól néz ki a dolog így elsőre. Biztosan nem lesz olyan, mint amilyen az első két felvonás volt, de azt hiszem, én ettől függetlenül szívesen fogom nézni a friss epizódokat.
