Személy szerint a Marvel képregény univerzum egyik legzseniálisabb karakterének tartom A megtorlót. Született Francis Castiglione néven, de mindenki csak Frank Castlenek hívta. Jó zsaru volt, társai példaképe, emellett boldog családapa, kettő lánygyermekkel, gyönyörű feleséggel. Egy napfényes délutánon Castle-ék úgy döntöttek, piknikezni indulnak a Central Parkba. A sors viszont sajnálatos módon úgy hozta, hogy a családi program élvezése közben szemtanúi lettek egy maffiagyilkosságnak. Az elkövetők természetesen nem hagyhattak szemtanúkat, agyonlőtték a gyerekeket, Frank feleségét, és úgy hitték, magát Castle-t is. A rendőr viszont túlélte, mellvértet szerzett magának, amire halálfejet festett, és felhalmozott egy hadseregre való fegyverarzenált. Véres bosszút állt a családjáért, majd rájött, hogy hátralévő életének csak úgy lehet értelme, ha felveszi a harcot a szervezett bűnözés ellen, és kegyetlenül kivégzi azokat, akiket a bíróságról élve kiengednek. Így született meg A megtorló.
Legalábbis ez az eredeti, képregényben leközölt változat. A figuráról három mozgóképet készítettek, az eredettörténet viszont csak az egyikben megegyező a fent leírtakkal, és ott sem teljesen. Továbbá az is érdekes az adaptációkkal kapcsolatban, hogy mind különálló film, folytatás egyikhez sem készült. Mindegyik másképp értelmezi a karaktert, és furcsa, de rendkívül szerencsés módon, minden látásmód jól sül el. Ebben a posztban arra vállalkozom, hogy szépen sorban kivesézzem az eddigi három megtorlást, melyek kivétel nélkül odabasznak, csak mindegyik másképpen.
A Büntető ( 1989 )
A megtorló elsőként Mark Goldblatt rendezésében látogatott a vásznakra. Az akkori magyar fordítás készítői A Büntető címet látták logikusnak, de ilyen dolgokon Rozsomák óta nem idegesítem föl magam, mert teljesen fölösleges. A rendező amúgy leginkább vágóként alkotott, és alkot a mai napig. Nem is akármiket! Legutóbbi munkája A majmok bolygója: Lázadás, de korábban olyan filmeknek esett neki ollójával, mint a Terminátor első két része, az Armageddon, vagy éppenséggel az X-men - Az ellenállás vége, és ezeken kívül is számos egyéb filmet darabolt, de minden címet hosszú lenne leírni. 1989-ben Goldblatt úgy látta jónak, ha beleül a rendezői székbe, és kipróbálja, milyen, ha ő ugrasztja neki a vágót huszonötödszörre ugyanannak a jelenetnek. A Büntető címszerepét, a tisztességes zsaruból kegyetlen bosszúálló angyallá avanzsáló Castle-t Dolph Lundgren kelti életre. A színész ekkor még pályája legelején járt, de mindenképpen logikus volt őt szerződtetni, hiszen négy évvel korábban Ivan Dragoként rendesen megizzasztotta Rocky Balboat, ezzel megismertetve magát a nézőközönséggel. A publikum nyilván kíváncsi volt rá, milyen a Rocky IV vadállatja, hogyha pozitív karaktert játszik. Lundgren maximálisan odateszi magát. Ő persze, most már jól tudjuk, mindig is inkább B-kategóriás színész volt, de a ráírt szerepeket simán hozza. A megtorló karakterének mélységeivel egész sokat foglalkoztak az alkotók, és egy piszkosul hatásos, istenkeresős narrátori szálat vittek a filmbe. Emellett természetesen óhatatlanul megjelenik Castle érző, emberi mivolta is, mikor az életét kockáztatja néhány elrabolt gyerekért, akik ráadásul égetnivaló maffiatagok kölykei. Ami viszont nagyon fájó, hogy nincs halálfejes mellvért. Hát ezt mégis hogy a békaseggbe mártogatott sült krumpliba gondolták!? A halálfej a karakter legnagyobb védjegye, ez emeli a többi ember fölé, mondhatni, ettől érezzük úgy, hogy természetfeletti képessége van, ettől lesz halhatatlan. A recept ugyanaz, mint a szuperhősök esetében: Egy jelkép. Egy szimbólum, amiről rögtön tudjuk, hogy kiről van szó. És ezt A Büntetőből teljes egészében kihagyták. Ez a film legeslegnagyobb hibája, akármennyire hülyén is hangzik.
Castle itt a New York alatt elhelyezkedő csatornarendszerben él, ezzel bebiztosítva magát a rendőrség ellen, hiszen a település alatt úgysem fogja senki keresni. Egy megtorló-film egyik legfontosabb eleme az akció. És itt ezzel egyáltalán nincsen gond. Talán még egy kicsit meg is lepődtem, hogy mennyire tökös zúzdákat pakoltak a filmbe. A kedvenc jelenetem az, amelyikben Castle szó szerint porrá lő egy maffiakaszinót. Beereszkedik a tetőn, betárazza a gépfegyvert, és kő kövön nem marad. De emellett még a finálé is igen emlékezetes, változatos mentőhadjárat, melyben a Büntető egyik ősellenségével kénytelen összefogni, hogy megmentsék annak fiát. Tehát a lényeg megvan: Dolph Lundgren megtorlóként megy, és még maga az Ördög sem állíthatja meg, mert Isten bizony, még az ő seggét is szanaszét rúgná. Összességében nézve a film is egészen rendben van, kissé érződik rajta egy kis B-hangulat, meg ugye a mellvért...
A megtorló ( 2004 )
"- Isten kísérjen!
- Erre az útra nem tart velem."
Ezúttal már hál' Istennek a magyar cím is a helyén van. Még jó, hiszen ezúttal a legjobb megtorló-adaptációról beszélhetünk. Eme hibátlan remekmű rendezője Jonathan Hensleigh, aki direktorként még a tavalyi Nem írnek való vidéket jegyzi, amúgy eddig íróként tevékenykedett leginkább. Ő vetette papírra a Die hard harmadik részét, az Armageddont, és a Nextet is. A megtorlónak is társírója Michael France mellett, aki előszeretettel ír képregény adaptációkat. Ő dolgozott a Hulk és a Fantasztikus négyes szkriptjén is. A három közül kétségtelenül A megtorló sikerült magasan a legjobban. Míg A Büntető in medias res jelleggel vág bele a dolgokba, addig Hensleigh filmje egy eredettörténet. A film elején Frank Castle FBI ügynök, és éppen legutolsó akcióját hajtja végre, ami után családjával együtt elköltöznek. Ám a tervbe becsúszik egy nem várt malőr: Megjelenik Howard Saint ( John Travolta ), a nagy befolyású maffiavezér fia. A srác a kitörő tűzpárbajban életét veszti. Apja az akciót vezető ügynökön, azaz Castle-n áll bosszút. Miközben a főhős a családja apraja-nagyjával közösen üdül a tengerparton, Saint emberei rajtuk ütnek, és mindenkit kegyetlenül lemészárolnak. Frank feleségét, és kisfiát is. Magát Castle-t is megverik, mellkason lövik, majd a tengerbe robbantják, de a Sors akaratának köszönhetően túléli, és egy helyi remete segítségével újra talpra áll. Legalábbis fizikálisan. Ezt követően visszautazik New Yorkba, hogy megbosszulja a családját. Bár az ő szavaival élve, ez nem bosszú, hanem megtorlás. És ugye, hogy ez a mondat milyen ütős!
A megtorlót ezúttal Thomas Jane kelti életre. A karakternek itt is jut egy adag dráma. Az, egy olcsó panelházban bérelt lakásában vedel, fegyvereket halmoz, autót épít, és közben gyötrik az emlékei. Jane ezeket a jeleneteket is, akárcsak a zúzósabb, megtorlósabb képsorokat, pazarul, teljes mértékben hihetően adja vissza. A Saintet alakító Travolta is vérfagyasztóan hiteles. Tényleg sikerül életre keltenie az őrjöngő, önmagát legyőzhetetlennek tartó maffiavezért, akit aztán Castle végig az orránál fogva vezet, ahogy az a zseniálisan megírt forgatókönyvben szerepel. Saint jobb kezét Will Patton alakítja, aki személy szerint a kedvenc mellékszereplőm. Soha sem kap főszerepet, viszont a rászabott fontos mellékfigurákat mindig csont nélkül hozza.
Saint sorban küldi a megtorlóra vadabbnál vadabb bérgyilkosait, először egy művészi, gitáros kaszást, majd egy orosz monstrumot, később pedig saját embereit, de a tomboló bosszúvágy által emberfölötti erővel felruházott Castle mindannyiukat a Pokolra küldi. Mindezt persze remek akciókkal kísérve teszi. Van autósüldözés, hentesbárdos aprítás, falakat áttörő bunyó, és persze a finálét szolgáltató tűzpárbaj. De mindez semmi ahhoz képest, amikor Saintre kerül a sor. A megtorló egy kocsihoz kötözi, és természetesen "elfelejti" behúzni a kéziféket. Mikor az autó behajt a zsúfolásig telt parkolóba, a többi járműre szerelt bombák felrobbannak, majd a levegőből láthatjuk, ahogy a lángok egy hatalmas halálfejet mintáznak. Epic! És igen, itt már van halálfej. Kezdetben csak egy pólón láthatjuk, de aztán megjelenik az a bizonyos, bad ass mellvért is. Eme rengeteg pozitívum mellé pedig társul a gyönyörű zene.
Vitán felül áll, hogy A megtorló a három adaptáció legjobbika, egyszerűen lehetetlen belekötni.
A megtorló: Háborús övezet ( 2008 )
"This is just the beginning."
Igen, a legjobb megtorló-film kétségtelenül a 2004-es produkció, viszont a Háborús övezet van a legjobban adaptálva. Az alkotók természetesen magától értetődőnek veszik, hogy a nézők ismerik a négy évvel korábbi filmet, így szintén belecsapnak a lecsóba, mint ahogy az A Büntető esetében is történt. Castle immár javában A megtorló, de azért az eredetre visszautalnak egy flashbackben, mely az amúgy piszkosul hatásos temetői drámajelenetben jelenik meg. Ez az eredet áll a legközelebb a képregény valóságához, itt Castle családját valóban piknikezés közben végzik ki, egy dolog sántít, hogy két lány helyett egy fia, és egy lánya van, de ez már tényleg hanyagolható. A megtorló épp egy olasz maffiózócsalád ünneplését szakítja félbe, mikor a villába berontva kegyetlenül lemészárol mindenkit, akit csak elér. Megöli a család fejét is, így az új főnök Billy ( Dominic West ) lesz, akit Castle egy üvegaprítógépbe hajít, ezzel gyakorlatilag szétszaggatva az egész embert. Természetellenes módon Billy életben marad, de az arca szörnyű károkat szenved, a plasztikai sebésznek lóbőrrel kell pótolnia az arcát. Ezután Billy, a maszkmestereknek hála, olyan brutálisan, de egyben gyönyörűen ronda lesz, hogy a sebész egy ollóval a fejében végzi. Az újdonsült főnök ezután Fűrésznek kereszteli magát a rendkívül bugyuta Mától a nevem... módszerrel. És a filmnek ez is az egyetlen igazi, és egyben legnagyobb negatívuma: Az elképesztően gagyi szövegkönyv. Piszkosul sablonos mondatokat adnak a mellékszereplők szájába, és, habár ez egy betonkemény film, ilyenkor mégis mosolyognunk kell.
Lexi Alexander rendezése viszont egészen kiváló. Eléggé meglepő, hogy egy ilyen brutális filmet női direktor jegyez, de így legalább lesz mivel dicsekednie férfi kollégái előtt. Remek ötlet volt az átvezető képsorokként alkalmazott helikopterfelvételek módszere, ez már a Pókembernél is jól működött. Az akciók? Hát, kérem, ebben a filmben gyakorlatilag nincs is más, csak remekül megkoreografált, még a gyakorlott akciófan számára is kőkemény vérontás. Frank Castle marha kreatívan gyilkol, van, akit ugrás közben lő szét egy aknavetővel, akad, akinek a fejébe tol fel egy széklábat, egy rasztát feltűz a kerítésre, de egy pöcsfejnek is szétlapítja az agyát egyetlen ütéssel. Persze nagyrészt a jó öreg lőfegyverekkel operál, szanaszét aprít mindent és mindenkit. Eközben pedig kegyetlenül ömlik a vér, törnek a csontok, olyan szinten profin kivitelezve, ami tényleg megterhelő a nézőnek. Ám emellett akad a vártnál több dráma is, ami remekül megállja a helyét. Egy kiadós öldöklés után a rendezőnő belassít, és egy megható, A megtorló emberi lényét bemutató képsorral nyugtatja meg a néző felkavarodott lelki világát. Ami még nagyon tetszett, az az amerikai igazságszolgáltatás irányába megfogalmazott kőkemény, ellentmondást nem tűrő kritika.
A címszereplő Ray Stevenson igazi izompacsirta, ellentmondást nem tűrő gyilkológépet hoz, és megteremti A megtorlónak azt a már-már befogadhatatlanul brutális formáját, amit még nem láthatott a vásznon a nagyérdemű. Dominic West is parádézik a balesete után félőrültté váló Fűrész szerepében. Egészen fantasztikusan hozza a figuráját a Billy kannibál öccsét, Dilinyós Jimet alakító Doug Hutchison is, komolyan majdnem összeszartam magam tőle.
A véres, könyörtelen hangulatot a remekül megválogatott zenei aláfestések teszik véglegesen maradandóvá.
Habár nem szokásom, és ezután sem tervezem rendszeressé tenni a filmek pontozását, úgy gondolom, hogy A megtorló-filmek végső összehasonlításához ez elengedhetetlen.
A Büntető: 7/10
A megtorló: 10/10
A megtorló: Háborús övezet: 8/10
