Nem vagyok nagy ismerője a Radiohead zenéjének. Tudom, hogy igazán népszerű bandáról van szó, de eleddig nemigen kereszteztük egymás útját a fiúkkal. Az OK Computer című albumukat sem hallgattam volna meg mostanában, hogyha nem kéri kettő olvasóm is. Szóval ThePretender és Bruse kérésére íme...
Türelmes, beleélős nótával nyit az album. A kezdőtracknek egyedi gitárjáték és néhány melankolikus melódia adja meg az alapvonulatát. A szám végén érdekes, sokrétű, és kissé elvont outro érkezik. A dalszöveg egészen zseniális, a látomásszerű képek függönyén keresztül egy meglepő szerencsével túlélt autóbaleset kontúrjai sejlenek fel.
2. Paranoid Android
Kezdetben a billentyűk dominálnak, egy bizonyos ponton azonban a basszusgitár veszi át a vezetést, ezt követően pedig erőteljes gitártémákat is hallgathatunk, sőt, még remek szóló-szekció is érkezik. A szöveg leginkább az ostoba, és megállás nélkül pofázó idióták francba való, példátlanul elegáns módon történő elküldéseként érvényesül. Ez mind szép és jó, azonban összességében a track eléggé unalmas, hiszen minden pozitívuma ellenére borzasztóan túl van nyújtva.
3. Subterranean Homesick Alien
Szép költemény a beteg világból való kiszakadás irányába táplált vágyról, a földönkívülis körítés kifejezetten ütős adaléka a szövegnek. Zeneileg azonban borzasztó módon érdektelen trackről beszélünk, ami ráadásul eléggé belesüpped az előző két nóta emlékébe, hiszen a korábbi darabok után semmi mást, semmi különbözőt nem nyújt, csak pontosan ugyanazt, amit már az album eleje óta hallgatunk.
4. Exit Music (For A Film)
Faék egyszerűségű, akusztikus gitár alapú nóta, és mégis magasan a legjobb az eddigi négy darab közül. Furcsamód a békesség atmoszférája és a nyomasztó légkör keveredik ebben a trackben, miközben éjjeli osonásról, szökésről, menekülésről, és valami jobb utáni vágyakozásról szól az ének.
5. Let Down
Szinte már könnyfakasztóan szép az alapdallam, amelyre a zenekar felépíti ezt a nagyszerű szerzeményt. Őszinte, hatásos, és nagyon, de nagyon érzelmes téma. A remek dalszöveg az elhagyatottság, a kiábrándulás, és a vágyakozás témaegyüttesét boncolgatja.
6. Karma Police
Kétoldalú hatást gyakorolt rám ez a nóta, ugyanis a néha lenyűgözően kreatív dallamokat sokszor megrendítően unalmas részletek akasztják meg, amelyek okán igencsak vontatottá válik a dal. A szöveg viszont megint csak makulátlanul zseniális, az elvont képek mögött leginkább a teljes összeomlás jelenségét vélhetjük felfedezni.
7. Fitter Happier
Atyaúristen, mennyire jól áll ennek a tracknek az énekmentesség! Ezekben a sorokban tökéletesen benne van minden, amit a fogyasztói társadalom mocskáról, az agymosásról, és a manipulációról tudni érdemes. A gépszerű, darált szöveg pazarul figurázza ki a nevetséges nyugati társadalmat, miközben a háttérben kétségbeesést sejtető dallamok erősödnek egyre és egyre, míg végül el nem halnak és ott nem hagynak bennünket egyedül a sötétben, a némaságban. Lehengerlő!
8. Electioneering
Nagyszerű, kreativitásban fuldokló nóta a hazug politikus felkapaszkodásáról, ami kontrasztban áll a kisember lecsúszásával. A dal kisugárzását lenyűgözően teszi morbiddá a vidám hangulat, a track utolsó percében pedig zúzós szólóvihar érkezik.
9. Climbing Up The Walls
Lehengerlően melankolikus dal, ami nagyszerű dobtémákkal operál, miközben Thom Yorke szomorú belenyugvással énekel leghalálosabb ellenfelünk, önmagunk mindent elsöprő győzelméről.
10. No Surprises
A nótát keretbefoglaló dallam karácsonyi tucatnótákra emlékeztet, és pont ettől lesz zseniálisan érdekes zenei élmény ez a néhány perc. Hiszen a későbbiekben minden történik, csak éppen a boldogság és a szeretet élménye nem idéződik meg. A mindennapok hajtásában megfáradt kisember öngyilkosságot követ el, miközben könyörög, hogy ne érkezzen segítség. Zseniálisan melankolikus!
11. Lucky
Szép, kimért téma, telis-tele tartalommal. A dalszöveg forgandó szerencséről és félelemről szól, miközben a billentyűk, a gitár, és a basszusgitár egyaránt rövid, de izgalmas részleteket csempésznek az összképbe, így téve változatossá a dal egészét.
12. The Tourist
A track természetellenesnek hatóan lassú tempója az egészségtelenül rohanó életmód problémájára kíván rávilágítani, megtámogatva ezzel az üzenetét ezúttal kendőzetlenül közlő dalszöveget. A zenei aláfestés végül könyörtelenül gyorsulni kezd, miközben Yorke kétségbeesetten könyörög a lelassulás ajándékáért. Türelmet, és beleélést igénylő nóta, tökéletes záróakkordja az albumnak.
Jó kis album ez! Kezdetben akadnak rajta unalmasabb trackek, viszont az anyag második fele egészen zseniális. 8,5/10.
