Tegnap eléggé zord voltam, és, még ha dőlt betűvel is, de nyálasnak neveztem Középföldét, ami persze csak vicc volt, hiszen imádom A Gyűrűk Ura trilógiát, úgy a regényeket, ahogy Peter Jackson fantasztikus filmadaptációit is. Épp ezért gondoltam, hogy gyorsan rendbe kéne tenni a dolgokat. Tegnap láthattátok és olvashattátok, hogy szerintem melyek a Trónok harca legjobb karakterei, úgyhogy ezúttal a fantasy történelmének másik nagy megmozdulását venném górcső alá, hasonló szempontból. Nekem ők a kedvenceim Peter Jackson filmtrilógiájából!

10. Csavardi Samu

Nem, nem homár, egyszerűen csak az óriási terhet cipelő Frodó leghűségesebb barátja, és társa még a legnagyobb gebaszban is. Mondhatni, véletlenül keveredik a kalandba, ám egy pillanatig sem tanúsítja a megbánás jeleit. Állandó honvágyával, és megtörhetetlen kitartásával tartja a lelket urában, aki kizárt, hogy Samu nélkül akár az út feléig is eljutna. Ő az, aki testközelből, de kívülállóként tapasztalja meg a Gyűrű pusztító hatalmát, ő az, aki egymaga megy egy kisebb egységnyi ork ellen, hogy megmentse Frodót, és ő az, aki az utolsó százon felcipeli barátját a Végzet Katlanjához. És nem, tényleg nem meleg. (Najó, egy egészen kicsit talán látens, de csitt!)

9. Szauron

A nagy, sötét vezér, aki olyan elborult módon kemény, hogy nemes egyszerűséggel nem hajlandó meghalni az első körben, hanem visszatér, hogy a szemészorvos rémálmaként magasodjon ismét Középfölde fölé. Célja a totális diktatúra, a teljes körű terror megteremtése. Ő maga a Gonoszság, a mérce negatív vége, az ellenpólus, a megtestesült Halál.

8. Szilszakáll

Nagy, lassú, erős, bölcs, és, ha minden igaz, még Gadalfnál is öregebb. A Fangorn-erdő ura, az entek vezére. A két toronyban jut igazán sok szerephez, ekkor találkozik Pippinnel és Trufával, akikkel rendkívül érdekes barátságot köt, és az ő hatásukra végül olyan szinten felkúrja az agyát, hogy előtörő, tomboló haragjához képest Szarumán hatalma, mondhatni, eltörpül, ráadásul mögötte állnak testvérei is, akik félelmet nem ismerve rohanják meg Vasudvardot. Szilszakáll tisztában van vele, hogy az entek a halál szorításába menetelnek, de azt is jól tudja, hogyha félelem nélkül, feltétlen kitartással harcolnak, jó eséllyel elsöpörhetik földjükről az orkoktól és árulástól bűzlő szégyenfoltot.

7. Angmari Boszorkányúr

Minden emberi gyarlóság, kapzsiság, és haszonelvűség megtestesítője, a gyűrűlidércek leghatalmasabbika, aki annak idején szó nélkül fogadta el a Sötét Úr ajándékát, hogy ezzel örökre a gonoszság, a halál szolgája legyen, és Mordor seregeinek élén lovagoljon a háborúba. Nem ismer félelmet, ahogy a kegyelem is idegen fogalom a számára. A gyűrű szövetségében még horrorisztikus hatású fekete lovagként, a későbbiekben viszont már sárkányon érkező, legyőzhetetlennek tetsző harcosként hoz rettegést a hobbitok és az emberek szívébe. A benne tomboló sötét gonoszság olyan hatalmas, hogy jöttét látva még maga, a Fehér Gandalf is meginog.

6. Boromir

Az egyik legemberközelibb figura. Hogy miért? Hát azért, mert vívódik. Mert nem csodálatosan jó, de nem is megátalkodottan gonosz. Elcsábul a Gyűrű hatására, a közelében mozgó, számára jóformán felfoghatatlan hatalom megrészegíti. És végül bűnbe esik, nem bír ellenállni. Ám végül, bűntudatától, és küldetésének hirtelen jött felismerésétől hajtva végül szépen búcsúzik, hogy igazi hősként emlékezhessünk rá.

5. Zsákos Frodó

A gyűrűhordozó. Egyszerű hobbit, akinek normális esetben nem lenne semmi dolga, csak annyi, hogy élvezze az életet, pöfékeljen, éjszakába nyúlóan táncoljon, és jókat egyen. Csakhogy az ő számára nem ezt írta meg a sors Tolkien. A hatalmas, gonosz, nagy terveket szövögető Szauront ugyanis nem tudták végleg legyőzni az óriási hadseregek, a kardok és a pajzsok, a hősies lovagok. Nem, valami egészen másra van szükség. Valakire, a mérce pozitív végéről. Frodóra. Aki egyszerű, kicsi, és jó. Egy világ megmentéséért veszi nyakába a felfoghatatlan terhet. Rengeteget szenved, de tudja, hogy nem fordulhat vissza. Samuval az oldalán (vagy éppenséggel Samu hátán) tűzőn és vízen is keresztülmegy, hogy teljesíteni tudja küldetését. Mert ezúttal nem a nagy harcosok, a hatalmas mágusok, és a halhatatlan tündék kezében van Középfölde sorsa. Most minden ezen a kicsi hobbiton múlik.

4. Balrog 

Emlékszem, amikor először láttam A gyűrű szövetségét, mekkora gyerekkori lelkesedést váltott ki belőlem ez a fantasztikus lény. Mória bányáiból, a legmélyebb tárnákból, a sötét alagutak végtelenségéből emelkedik fel, mint a gonosz egyik legősibb, és legkegyetlenebb szolgája. Óriási, félelmetes, és elképesztően gyönyörű. Igazi sátáni figura, aki nem mellesleg Gandalf nagy próbatétele is egyben.

3. Gandalf

Egyáltalán nem lenne hangulatromboló, hogyha Gandalf napszemüvegben és motorosdzsekiben feszítve, szivarral a szájában, a vállára csapott magnóból Motörheadet üvöltetve csapatná a cselekmény során, ugyanis a tizenakárhányezeréves mágus olyan elképesztően laza, hogy azt tanítani kéne. Fantasztikus, hogy szinte mindig higgadt, kimért, és magabiztos. Óriási alak, akinek sokat látott szemeiben az egyszerű halandó számára felfoghatatlan mennyiségű tudás csillog. Az első sorban harcol, és nem nyugszik, amíg a Sötét Úr végleg el nem bukik.

2. Gollam

Aljas, gonosz, halálos. Mocsok kis féreg, akinek elkorcsosult, megnyomorított élete csak és kizárólag az Egy Gyűrű körül forog. Kettéhasadt személyiségének harcmezőin Gollam és Szméagol vívnak végeláthatatlan, rendszerint önmagába visszatérő háborút. Gollam sorsa sötét, tragikus végkifejlet felé halad, ám még így is képes némi humort vinni a történetbe, azzal együtt, hogy sokszor, bizony, félni is tudunk tőle.

1. Aragorn

Sosem volt kérdés a számomra, hogy Aragorn figurája a legnagyobb kedvencem a monumentális tündérmese felhozatalából. Jó ember, és hatalmas harcos, a gondori trón örököse, a visszatérő király, a legnagyobb klasszikus értelemben vett hős a lovagkori alapból építkező sztoriban. Nem inog meg, nem hezitál, tudja, mi a dolga, tisztában van küldetése fontosságával, és a döntő ütközet kezdetén, miközben elszántság, büszkeség, és félelem keveréke játszik az arcán, elsőként veti bele magát a küzdelembe, és miközben összezárul körülötte az ellenségek, a gonoszság, és a halál fala, tudja, hogy helyesen cselekszik. Mert tisztában van vele, hogy a jó, az igaz ügyért harcol. A fényért, a jóságért, a szabadságért. Frodóért.