Az igazságszolgáltatás állandó hátulütője, hogy néha ártatlan, akár szándékosan besározott emberek is rács mögé kerülnek. Az esetek többségében ( legalábbis mindenki szeretné ezt hinni ) idővel azért tisztázzák az illetőket. A legnagyobb gond azokban az országokban van, ahol engedélyezik a halálbüntetést, márpedig a bírók imádnak élni legális halálosztó szerepükkel. Ilyen esetekben a hamisan megvádolt személyt már régen elhantolják, mire kiderülne az igazság. A filmművészetben régóta foglalkoznak a témával, már Sidney Lumet is gondolkodott rajta a Tizenkét dühös ember elkészítésével, később pedig a Ments meg, Uram! vette elő a törvényes gyilkosság problémáját ( bár tény, hogy utóbbi esetében egy valóban bűnös ember állt a középpontban, és a hangsúly a megbocsátáson volt, nem a büntetés megúszásán ), az utóbbi években pedig olyan fantasztikus sorozatok vették górcső alá a halálbüntetés kérdéskörét, mint a Death Note, vagy A szökés ( az első évad ).

Dr. Richard Kimblet ( Harrison Ford ) is halálra ítélik, miután minden bizonyíték azt támasztja alá, hogy megölte saját feleségét. Kimble ártatlan, ráadásul a valódi gyilkossal is verekedett azon a szörnyű éjszakán, azonban senki nem hisz neki, csak közeli barátai, akiknek szava mit sem ér. A börtönbe való átszállításának éjjelén a többi rab balszerencsés szökési kísérletének hála kiszabadul a fegyencszállítóból, és nekiindul, hogy tisztázza nevét a hatóságok előtt, és megtalálja a valódi bűnösöket. Nem akar ártatlan fejjel a villamosszékbe ülni, bizonyítani akarja igazát. Ezt azonban megnehezíti a törvényt istenként tisztelő rendőrbíró, Sam Gerard ( Tommy Lee Jones ), akit Kimble ártatlanságának kérdése nemes egyszerűséggel nem érdekel, csak egy szökött fegyencet lát, akit el kell kapnia.

A Szökevény nyilvánvaló módon elsősorban akcióthriller, ami a nézők kikapcsolását tűzi ki céljául, de ha leakarunk ásni a dolgok gondolati mélyére, akkor nem mehetünk el szó nélkül a tény mellett, hogy itt a főhős egy ártatlanul halálraítélt, sikeres orvos. Ha egy filmben valaki, akit tévesen ítélnek méreginjekció általi kivégzésre, menekülni kényszerül, mert a törvény nem képes, vagy nem hajlandó tisztázni, akkor az adott produkció máris megfogalmaz egy kritikát a kiszabható legsúlyosabb büntetés irányába. Nem szabad halálra ítélni senki, hiszen bármikor fény derülhet az illető ártatlanságára! Ha meg mégis ő a tettes, akkor meg rohadjon egész életében a börtönben, az talán még nagyobb büntetés, mint a kivégzés. Dr. Kimble története ezen túl azonban mást is hordoz magában, nemes egyszerűséggel az ártatlanság nevében való küzdelem üzenetét, nevének tisztázása érdekében a főhős bármire képes. Nem menekül el, nem akar egy életen át rejtőző patkány lenni valami odúban, inkább felveszi a kesztyűt.

A fönti gondolatmenet azonban nem lényegi, első sor - beli témája a hatvanas évek egyik tévésorozatának nagy vásznas adaptációjában, itt ugyanis az üldöző-üldözött viszony a lényeg. Gerard ki is mondja, hogy őt nem érdekli, hogy Kimble ártatlan-e vagy nem, a lényeg csupán az, hogy szökésben van, a rendőrbírónak pedig be kell töltenie a vadász szerepét. Mert ha ő nem, akkor mégis ki? Ezt Kimble tudomásul is veszi, és ezután nem bizonygatja szavakkal az ártatlanságát, helyette inkább akcióba lendül, hogy leleplezze a valódi tetteseket.

A szökevény irgalmatlan tempót diktál, a rövid, ám már elképesztően feszült bevezető után, a doki szökésével elkezdődik az őrült hajsza, amiben nincs megállás. A vadász, és az űzött vad egyaránt kreatív módszerekkel igyekszik túljárni a másik eszén, így a cselekmény egy pillanatra sem válik unalmassá, alig várjuk, hogy megtudjuk, kinek mi lesz a következő húzása. Andrew Davis rendező erőteljes hangulatot teremt, ami különösen kirobbanó bizonyos ominózus jelenetek zajlása közben. Ilyen a filmtörténeti mozzanatnak számító vonatbaleset, a csatornában való kergetőzés és annak meglepő végkifejlete, vagy éppen a hidegvérűséget öltött Kimble, amint halál lazán bevonul az orvosi konferenciára a film fináléjának kezdeteként. Apróbb forgatókönyvbeli hibákra azért felfigyeltem, ugyanis a szkript viszonylag gyakran kapkod, sokszor bizonyos részleteket szinte észrevehetetlenül magyaráznak meg az alkotók. Hál' Istennek ezek csak apróságok, a fontos dolgok, így az elvárt fordulat is, a helyükön vannak.

Az élmény kiteljesedéséhez szükség volt a lenyűgöző színészgárdára is. Harrison Ford lehengerlő a főszerepben, a kezdeti kétségbeeséstől az elszánt, igazságért küzdő magatartásig tökéletesen prezentálja a főhős érzelmi felívelését. Az igazi aduász azonban az ezen szerepéért Oscar-díjjal jutalmazott Tommy Lee Jones, akinek karaktere is rendkívül szórakoztató. Sam Gerard igazi bunkó, de persze vérprofi is, lazaságához pedig jó adag hidegvér társul. A színész fantasztikus, bár az aranyszobrot azért túlzásnak érzem. Julianne Moore is feltűnik, de szinte szóra sem érdemes, olyan rövid ideig van jelen a filmben.

A szinte tökéletes cselekményvezetés után kissé csalódást kelt a nagyon leegyszerűsített, alibi-hatású befejezés, de a teljes képen ez keveset ront. A szökevény remek mozgókép! 9/10.