Mindenki szereti az akciók mellett felvonultatott humorral, vicces szövegkönyvvel operáló zsarufilmeket. A zsáner legkiemelkedőbb megmozdulása egyértelműen a Halálos fegyver - széria, de a bűnüldözés közben ízesen káromkodó, egymást, vagy ellenfeleiket oltogató rendőrkarakterek jól működtek többek között a Csúcsformában, a Kutyám, Jerry Lee, a Pancser police, és a Sötét zsaruk esetében is, sőt, talán még a Die hard filmeket is ide sorolhatjuk, hiszen John McClane nem éppen az a véresen komoly figura, szereti félvállról venni a világ megmentését. A tehetségét nemrég Hollywoodba költöztető izlandi rendező, Baltasar Kormákur is feliratkozik a listára vadonatúj, könnyed szórakozást biztosító zsarufilmjével.
Bobby ( Denzel Washington ) és Stig ( Mark Wahlberg ) csupán néhány hónapja ismerik egymást. Összeálltak, ugyanis a mexikói alvilágban nehéz egyedül boldogulni, különösen akkor, hogyha a nagymenő drogbáró, Papi Greco ( Edward James Olmos ) köré csoportosulnak. Azonban mindkettejüknek van egy titka, amit egymás elől is elrejtenek. Nem más, minthogy Bobby beépített DEA-ügynök, míg Stig fedett tengerészgyalogos. Hogy sikerüljön végre-valahára bevarrniuk Papit, elhatározzák, hogy elrabolják a bankból a drogvezér piszkos pénzét ( persze egymásnak azt mondják, hogy csupán a lét akarják magukévá tenni ), csakhogy a széfek rejtekében a vártnál negyvenmillióval többet találnak. Negyven milkó, ami a CIA-hoz tartozik. Márpedig a CIA utálja, ha baszakodnak vele, így Bobbynak és Stignek fel kell venni a kesztyűt, hogyha élve, és (talán) gazdagon akarják megúszni a vérgőzös kalandot.
Nem mondhatni, hogy örök klasszikus, talán még azt sem, hogy tartós ideig az emlékezetbe vésődő alkotás a 2 kaliber, viszont az szent igaz, hogy veszettül szórakoztató. Kikapcsolja a néző agyát, megfelelő tempóban adagolja a baromságot, az akciót, a vért, és a hülye dumákat, na meg persze a kissé önmaguk paródiájaként funkcionáló karaktereket. Az alapötletet kifejezetten kreatívnak találtam, tetszett, hogy a főhősök kezdetben nem tudnak egymás valódi kilétéről, és ez konfliktusokat, bonyodalmakat szül. A cselekményvezetés nem ül le tartósabb ideig, sőt, időnként egy-egy apróbb fordulattal is megjutalmaz bennünket cserébe a mozijegyre elköltött borsos pénzösszegért. Amikor nem a minimalista koreográfiával rendelkező, ám remek operatőri munkával operáló, izgalmas akciójelenetek adagolják az adrenalint, akkor a szövegkönyv fantasztikus, nagyon vicces dumái nevettetnek meg. Zsarufilm ez, vicces dumákkal, lövöldözéssel, robbanásokkal, ennél semmi többet nem nyújt, mindössze egyszeri szórakoztatást garantál, de ennél valószínűleg senki nem is várt többet. Én biztosan nem.
Denzel Washington és Mark Wahlberg párosa remekül működik, úgy néz ki, hogy utóbbi megszerette a komikusabb beállítottságú karakterek bőrébe való belebújást, élvezetesen hozza a díszparaszt figurát. Wahington mostanra beállt Morgan Freeman és Samuel L. Jackson sorába az átlagnál jóval gyakrabban új szereppel jelentkező fekete színészek közé. Ez persze nem negatívum, amíg ennyire profin teszi a dolgát az aktor. James Marsden is feltűnik, neki azonban nem áll jól a negatív katona, vagy csak simán a katona figura. Paula Patton is kapott egy viszonylag fontos szerepet, azonban a színésznő egyszerűen borzalmas. Bizonyos érzelmek kifejezésén még lenne mit csiszolnia.
A 2 kaliber összességében felhőtlen szórakozást nyújt jó zenével, és laza hangulattal, továbbá jól áll neki az enyhébb naturalista ábrázolásmód, amelynek köszönhetően kisebb fekete humor is tisztletét teszi a produkcióban. Persze, azért kissé kevésnek, eléggé klisésnek, és talán hamar felejthetőnek is érezzük egyben Kormákur filmjét, azonban komolyabb ok nincs az aggodalomra, mert ennél hülyeség lett volna többet várni. 7,5/10.
