Abban szerintem egyetértünk, hogy A kaptár-széria sikerességének legfőbb titka az, hogy részről részre újítanak az alkotók a filmek tónusán, és mindig egy, az előzőkhöz képest teljesen más hangulati egyveleget tárnak elénk. Na, pont ez az, ami ezúttal nem sikerült, ugyanis a Megtorlás hangulatilag a negyedik, stílusilag pedig az első részre hajaz, az egész tehát olyan, mintha az előbb említett két film frigyéből született volna. Viszont ez a kétoldalú negatívum magában hordozza a film pozitív vonalát is, ami annyit tesz, hogy az ötödik epizód sikeresen összegzi az eddig látottakat, és az előző négy film elemeit összegyúrva egyfajta összefoglalóként működik, amit a néző jóformán maradéktalanul élvez, hiszen akcióból ezúttal sincs hiány.

A negyedik rész végébe kapcsolódva indít a film. Alicet ( Milla Jovovich ) elfogják, és az Umbrella Corporation Oroszországban található, földalatti kísérleti bázisára szállítják. A korábbi fő gonosz, Wesker ( Shawn Roberts ) küld a segítségére egy csapatot, mondván, Alice létfontosságú fegyverről tud értékes információkat. A főhősnő, kijutván a cellából, szembesül a ténnyel, miszerint az egész Umbrellat a Vörös Királynő nevű mesterséges intelligencia irányítja. Hogy Alice és segítői kijussanak, számos mesterséges díszleten, és biológiai támadáson kell keresztülverekedni magukat, így járják meg az élethűen felépített Moszkvát, New Yorkot, és Tokiót, összecsapva az előző filmek összes típusú vérszomjas bestiájával, akik időközben kiegészültek néhány új baráttal.

A visszafele lejátszott, lassított nyitójelenet zseniális ötlet volt, rögtön megalapozza a produkció hangulatát. A forgatókönyv a szokott módon nem tör magasra, minimális történetet kapunk, persze nem is várunk többet. A komikus hatású, erőltetett szövegkönyv lassan a széria védjegyévé válik. Ám ami ennél fontosabb, az az, hogy ami miatt leginkább beülünk a filmre, azt maradéktalanul meg is kapjuk, így másfél órányi zúzós öldöklést, lövöldözést, bunyókat, olyan profi minőségben, oly kiváló koreográfiával, amire még nem volt példa az előző filmek esetében. Tömegesen érkeznek a lassítások, a hosszú percekig tartó, folyamatos, tényleg megállás nélküli mészárlások, egy pillanatra sem unatkozunk. Az alapötlet és a helyszín is kreatív a lemásolt nagyvárosokkal és a klónokkal, de az egész nagyon a tényleges Kaptárra, az első epizód helyszínére hajaz. Túl kevés az újfajta szörnyeteg is, bár a főbestia nagyon odavág azért. Emellett eléggé hiányoltam a zombikutyákat is, akik nálam már A kaptár-filmek alapelemévé nőtték ki magukat.

Milla Jovovich már az előző két részben is biztosan mozgott a szerepben, ezúttal sincs vele gond, Alice pedig az egyik legkeményebb csaj, aki valaha a vásznon járt, persze csak Selene után. Visszatér Michelle Rodriguez kétféle szerepben is, bár játékának eléggé csakazértis hatása van, nem zavar sok vizet. Mindenesetre jó újra látni. A mellékszereplők nem túl súlyosak, de Jill Valentine és Wesker karaktere is jól működik. Ami mellett nem lehet még szó nélkül elmenni, az a filmzene, ami talán a legjobb a széria történetében, az atmoszféra felét teszi ki, és ez nem vicc.

A kaptár: Megtorlás az előző részekhez hasonlóan a széria közönségéhez szól, akik a korábbi filmeket szerették, ezt is imádni fogják, akik nem, azok ezt sem fogják szeretni. Hatodik epizód nyilván lesz, hiszen nagyon nyitva hagyták a produkció végét. Én várom! Ez egy 7/10.