Nem egy sikeres videojáték adaptációt láthattunk már viszont a filmvásznon, tiszteletüket tették már a mozikban és a DVD-ken többek között olyan hősök, mint Lara Croft, Max Payne, vagy a 47-es ügynök. A Resident Evil széria alapján készülő franchise idén már az ötödik részéhez érkezett, ennek apropóján elérkezettnek láttam az időt egy kiadós áttekintésre, ami az előző négy epizódot illeti.

A kaptár ( 2002 )

Sose voltam nagy játékos ( jóformán csak az első két Max Paynet vittem végig eddigi életemben, azok über királyok voltak ), így a filmet a játékkal összehasonlítani nem fogom. Az első filmadaptációt Paul W.S. Anderson álmodta vászonra, miután a forgatókönyvet is papírra vetette. A történet valamikor a jövőben játszódik, a Racoon City alatt található, földalatti kutatólabor együttesben, a Kaptárban, melyet a hatalmas óriásvállalat, az Umbrella Corporation működtet. A tudósok egy sejtregeneráló készítménnyel, a T-vírussal kísérleteznek. Ám a vírus még a kísérleti fázisban kiszabadul, és mindenkit megfertőz az épületben, így a létesítményt felügyelő mesterséges intelligencia, a Vörös Királynő az összes bent tartózkodó emberrel végez. Ekkor ébred fel a Kaptár álcázásául szolgáló villában Alice ( Milla Jovovich ), a létesítmény biztonsági főnöke, kiadós amnéziával. A helyszínre érkező kommandós egységgel behatolnak a Kaptárba, de ott kénytelenek szembesülni a ténnyel, hogy a korábban kivégzett dolgozók nem maradtak halottak, hanem agyatlan, korlátlan emberhúséhségű élőhalottakká váltak, így a kis csapat életben maradási esélyei percről percre csökkennek.   

A forgatókönyvvel igazán megvoltam elégedve, hiszen egy zombihentelős akcióhorrorban nem számítottam arra, hogy Anderson szövevényes, gondolkodásra késztető cselekményszállal lep majd meg. Persze azt is mindenképpen szóvá kell tenni, hogy az alapötletben rejlő potenciált nem sikerül maradéktalanul kiaknázni. Alice amnéziáját jóval tovább lehetett volna csavarni. A lány egyszerűen túl hamar rájön a kiesett dolgokra, és ezek ráadásul nem olyan súlyosak, mint ahogy azt várnánk. Persze kit érdekel mindez, aki beült A kaptárra, biztos, hogy egy kiadós zombigyilkolást várt, és ezt végül is meg is kapta. A zombik, szörnyek, illetve zombiszörnyek kidolgozása nekem nagyon tetszett, különösen az élőhalott kutyák jöttek be, meg persze az a remek pörgőrúgás, ahogy Alice lerendezi az egyik dögöt. Izgalomból végső soron nincs hiány, van itt minden, árulás, lövöldözés, vér. Viszont az akciójelenetek koreográfiája nagyon fapadosra sikeredett, nem igazán mozgatja meg a szereplőket a film. Többnyire csak egy helyben állnak, és a minden irányból özönlő ellent irtják. A mellékszereplő karakterek borzasztóak, irtó módon sablonosak, a színészi játékok pedig már-már hihetetlen módon erőltetettek. Hál' Istennek azért itt van Alice, aki nemes egyszerűséggel annyira tökös, és kemény csaj, hogy nem lehet nem szeretni, annak ellenére, hogy teljes szívvel nem tudnám azt mondani, hogy Jovovich jól alakított. A szövegkönyv pocsék, nevetséges hatású, viszont a zenebetétek állatira ütnek.

Kaptár 2. - Apokalipszis ( 2004 )

A folytatás már bő tízmillióval több pénzből készülhetett, talán ez is az oka, hogy az összkép is jobb lett, mint az első részé. Itt már Alice kijut a felszínre, a cselekmény pedig Racoon Cityben játszódik le, ahol már gyakorlatilag a teljes lakosság megfertőződött, és agyatlan zombiként vadászik a maréknyi túlélőre. A város köré karantént vonnak. Alice egy kis csapathoz csapódik, két rendőrhöz, illetve egy hírbemondó nőhöz. Telefonon felkeresi őket az egyik kimenekített tudós, és közli velük, ha kihozzák a bennrekedt lányát, akkor segít nekik kijutni, még mielőtt a várost megtisztító nukleáris csapást végrehajtják. Jó kis történet ez is, és már nem akar fölöslegesen túl szövevényes lenni. Vannak itt zombik, és egyéb mutánsok, kilátásban lévő óriáskatasztrófa, rohamosan fogyó idő, és egy nagyon karakteres főhős, bár utóbbihoz hozzá kell tenni, hogy a négy film közül Alice itt a legsúlytalanabb, emellett pedig az zavart különösen, hogy a mellékszereplők jóformán többet láthatóak, mint a főhősnő. Ráadásul az egyik rendőr, Valentine, is egy hasonlóan kemény csaj, és valahogy nem férnek meg ketten a képen, mintha folyamatosan harcolnának a bennmaradásért. Viszont sokkal több az akció, jóformán nincs is megállás, ráadásul ezúttal a koreográfia is kiválóra sikeredett, a zombik kidolgozása pedig még jobb, mint az első epizódban. A nagyon sötét fényképezés is rányom az összképre egy kiadós hangulati adalékot, a zene pedig továbbra is elsőosztályú.

A kaptár 3. - Teljes pusztulás ( 2007 )

Ez a rész már nem más, mint egy valódi poszt-apokaliptikus film. A történet szerint a T-vírus már az egész világon végigsöpört, a nagy amerikai városok helyén pedig ma már kietlen sivatagok nyúlnak el, amíg a szem ellát, és mindenfelé élőhalottakkal találkozni, ráadásul a dögevő madarak is veszélyt jelentenek, amelyek fertőzött húsból lakmároztak. Egy másik földalatti laborban Dr. Isaacs ( Iain Glen - igen, Ser Jorah a Trónok harcából ) Alice-klónokkal kísérletezik. A valódi főhősnő pedig mondhatni céltalanul járja a sivatagot, míg rá nem talál egy menedéket kereső konvojra, akik úgy tűnik, pont az ő segítségére vártak. A történetnek nagyon jól áll a poszt-apokaliptikus körítés, a forgatókönyv ráadásul nagyon változatos, sokféle izgalom elé állítja a nézőt, és a szereplőket. Az akciójelenetek ezúttal már maradéktalanul zseniálisak, néhány ütős lassítással kiegészítve, mindennek a tetejébe pedig elképesztően kreatív kamerabeállításokkal találkozhatunk. A játékidő elején Alicenek ismét erőteljes mellékszereplő után érzete van, de ez a hiba később rendeződik, és el kell mondani, hogy Jovovich ezúttal nagyon érzi a figurát. A zeneszerző nem más, mint Charlie Clouser, épp ezért furcsa, hogy ennek az epizódnak a legkevésbé maradandó a soundtrackje. A főbossként szolgáló ultramutánszombi ( ezt nem tudom másképp megfogalmazni ) a széria legütősebb főgenyája, bár Alicenek azért túl hamar sikerül elintéznie.

A kaptár: Túlvilág ( 2010 )

A negyedik epizódban már tényleg csak a hentelés a lényeg. Alice az előző részben megemlített Arcadiát, az utolsó fertőzésmentes övezetet keresi, ám mikor a az elképzelt helyen, Alaszkában, nem találja, Hollywoodba repül, ahol egy börtönben tanyát vert kis túlélőcsapathoz csatlakozva próbál átjutni a tengeren horgonyzó Arcadiara, hiszen időközben kiderül, hogy nem is egy konkrét városról, hanem egy nagy teherhajóról van szó. A börtönt pedig zombik ezrei ostromolják, akik a korábban látottakhoz képest már egy fokkal tovább mutálódtak. A cselekmény ezúttal tényleg csak a legmegfelelőbb alap, mindennemű túlbonyolítás nélkül, bár egy elég jó csattanót azért kapunk a végén. Viszont az akció magával ragadó, nagyon véres, és remek koreográfiával rendelkezik, kicsi negatívumként megemlíthető, hogy ennek ellenére eléggé műnek hatnak a kaszabolások. A méltán híres Tomandandy zenéje az eddigi legmaradandóbb aláfestést nyújtja a vérengzésnek, és a zombik kidolgozása is elképesztően jó. Nem csoda, hiszen ezúttal már 60 milkóval dolgozhattak az alkotók. A poszt-apokaliptikus Kalifornia is pazarul néz ki, a fényképezés halott-szürke. Milla Jovovich ezúttal már maradéktalanul kiváló színészi játékot produkál, de a mellékszereplők továbbra is nemes egyszerűséggel szarok. A fő gonoszul szolgáló, napszemüvegbe, és nagykabátba bugyolált Wesker pedig mértéktelenül gagyi.     

A kaptár: 6/10

Kaptár 2. - Apokalipszis: 7/10

A kaptár 3. - Teljes pusztulás: 8/10

A kaptár: Túlvilág: 6/10