Üdvözlök mindenkit a Movie Tank Expresszen! Jelenlegi villámutazásunk során kihagyjuk a járat köztes megállóit, és az indulási végállomás elhagyását követően csak az érkezési végállomáson fogunk megállni. Az öveket kössék be, a reptér melletti elhaladáskor figyeljenek, mert alkotóelemeire robbanó repülőgépeket is megpillanthatnak az égen, továbbá kérem önöket, hogy a felújítás alatt álló hídon való áthaladáskor mormoljanak el egy imát, mert a meglazult tartószerkezet bármikor megadhatja magát. Mindenkinek jó utat kívánok a teljes személyzet nevében!
Végső állomás ( 2000 )
A modern kori horror franchiseok egyik sokat emlegetett szériája a Végső állomás. Ennek első része az ezredfordulón került a mozikba, a produkció James Wong kezei alatt formálódhatott. A történetet nem hiszem, hogy túl részletesen be kéne mutatnom. A lényeg, hogy tinédzserkorú főhősünk, Alex ( Devon Sawa ) a franciaországi tanulmányi kirándulásra menet, még a repülőn előre látja, hogy a gép fel fog robbanni, és mindenki meghal. Pánikrohamot kap, de azért sikerül néhány osztálytársát, illetve a tanárnőjét levinnie a légijárműről. A repülőgép végül tényleg felrobban, és nincs túlélő sem, csak Alexék, akikre viszont ezt követően vadászidényt hirdet maga, a nagybetűs HALÁL. A történet alapötlete a valaha volt egyik legkreatívabb horror filmalap. Ezért még fájóbb, hogy a végeredmény egy gyalázatosan szar mozgókép, ami nem tud sem szórakoztatni, sem elgondolkodtatni, sem megnevettetni, de ezzel együtt még elaltatni sem, hiszen a produkció képes az érdeklődést fenntartani a nézőben, hogy aztán a pofájába vágjon egy dögunalmas jelenetet. Aprócska pozitívum, hogy a halálnemeket igyekeztek az alkotók változatosan összeállítani, továbbá jó pont az is, hogy a későbbi részekkel ellentétben itt különböző jelekből egyértelműen érezhető a Halál személyének jelenléte az aktuális áldozat körül. A szövegkönyv viszont nem csak pocsék, de még nevetséges is, a karakterek gondolkodásmódja érthetetlen. És ha már karakterek! Kérem szépen, a mellékszereplők egytől egyig elképesztő módon irritálóak, fájó, hogy még Sean William Scott sem képes tisztességes játékot nyújtani. A kivétel, aki erősíti a szabályt, Tony Todd, a rejtélyes halottkém szerepében, aki gyanúsan sokat tud a főhős és barátai problémájáról. Még a főszereplő Devon Sawa játéka is jó. Összességében azt hiszem, kellően jellemzem a Végső állomást, ha azt mondom, hogy a produkció legnagyobb pozitívuma a baromi kreatív főcím. Utána már csak lejtő van.
Végső állomás 5. ( 2011 )
A franchise vélhetően utolsó részét Steven Quale rendezte meg tavaly. A főcím ezúttal még zseniálisabb, mint az első rész esetében, viszont a tényleges film ezt követően az égvilágon semmi pozitívumot nem tartalmaz. Úgy, ahogy mondom, itt még kivétel sincs, ami erősítse a szabályt, a Végső állomás 5. egy égetnivaló foshulladék. A történet ugyanolyan, mint az előző négy epizód esetében, mindössze annyival megspékelve, hogy a karakterek itt megúszhatják a halált, ha megölnek valakit, akinek a hátralevő idejét élhetik tovább. Ez utóbbi ötletet viszont a legkisebb mértékben sem sikerül megfelelően kiaknázni az alkotóknak. Egyetlenegy szimpatikus karaktert, de még egy elfogadható színészi játékot sem lehet megemlíteni a filmből, a mellékszereplők pedig még az első rész figuráinál is irritálóbbak. Ezúttal már annyira elkeserít minket a csapnivaló színvonal, hogy még Tony Toddnak sem tudunk örülni. A halálnemek megválogatása ezúttal is kreatív, viszont az őket bemutató jelenetek a legkisebb hatással sincsenek a nézőre, még a véreffektek a negyedik epizódhoz hasonlatos, morbid alkalmazásmódjával megfűszerezve sem. A forgatókönyv filmvégi csattanó gyanánt átköt az első részbe, és ez a fordulat zseniális is lehetett volna, hogyha a készítők nem utalgatnak rá annyit a produkció során, hogy már a játékidő ötödik percében kitaláljuk. Hogyha pisztolyt fognának a fejemhez, és kényszerítenének, hogy azért is mondjak pozitívumot a filmből, akkor a zenét említeném meg, ami a mozgókép egészének színvonalához képest jó lett.
Végső állomás: 4/10
Végső állomás 5.: 2/10