Holnaptól látható Magyarországon A csodálatos Pókember, melyben hősünk ellenfele nem más lesz, mint A Gyík. Így még mielőtt megnéznénk a filmet, érdemes egy pillantást vetni a félhüllő első képregénybeli megjelenésére. Aki még egyáltalán nem tartott képregényt a kezében, talán még az is tudja, hogy Pókember 1962-ben jelent meg először, egy halálra ítélt Marvel-sorozat, az Amazing Fantasy utolsó rúgásaként. Veszteni való nem volt, a sorozat úgyis megszűnik, de legalább kipróbálták, hogy az olvasók mit szólnak a karakterhez. Imádták. Rengeteg számot sikerült eladni, így magától értetődő volt, hogy Póki saját sorozatot kap, melyet The Amazing Spiderman címmel útjára is indítottak 1963-ban. A sorozat a mai napig megy, jelenleg heti megjelenéssel, bár a mostani történetek színvonala már nem tükrözi a nagy elődökét. Minket viszont az egyik legelső történet érdekel ebben a bejegyzésben, méghozzá a sorozat 6. száma, mely '63 novemberében jelent meg. Ezt a történetet természetesen még a Pókembert létrehozó őspáros készítette, Stan Lee író, és Steve Ditko rajzoló.

A történet középpontjában egy Floridában felbukkanó szörnyeteg, egy óriási méretű, két lábon járó, emberi nyelven beszélő hüllő, egy gyík, A Gyík áll. A rém befészkeli magát egy mocsárba, ami nem mellesleg egy park mellett húzódik. Természetesen a kiránduló emberek körében azonnal kitör a pánik, az emberszabású gyík híre pedig bejárja egész Amerikát. A New Yorkban élő Peter Parker ekkor már a Hírharsona fotóriportere, és egy kis pókos közbenjárással sikerül rávennie a főszerkesztőt, J. Jonah Jamesont, hogy hagyja a fiút elutazni Floridába. Jonah is Peterrel tart természetesen, hiszen ki tudja, hogy, és mikor tud keresztbe tenni Pókembernek. Az érkezés után Peter felkeresi a híres floridai hüllőszakértő, Dr. Curt Connors lakását, ám ott a doktor felesége váratlan hírrel fogadja: Connors maga A Gyík. A tudós saját, háborúban elvesztett karját akarta visszanöveszteni egy általa kifejlesztett szerrel a gyíkok mintájára, csakhogy az átalakulás nem állt meg a kar visszanövésénél. Pókember ezután kénytelen harcba szállni az emberi mivoltát egyre inkább elveszítő, brutális szörnyeteggel. A Gyík bőre vastag, ereje hatalmas, úgy tűnik legyőzhetetlen, ráadásul a mocsárban fellelhető aligátorokat és egyéb hüllőket is át akarja alakítani a kifejlesztett szer segítségével, hogy azok is intelligensek legyenek, és így létrehozzák a világ új uralkodó faját.

Ahogy az a korai Pókember történetekben Leetől megszokott, ezt a füzetet is az író narrációja követi nyomon, mellyel végig igyekszik Pókember és Peter Parker helyzetét egyértelműsíteni az olvasó előtt, továbbá a cselekmény hatását is próbálja fokozni ezekkel a közbeszúrt mondatokkal. Stan Lee, mint a főhős, és legtöbb ellenségének atyja, remek sztorit tett le az asztalra, mely korai mivolta okán még egyáltalán nem komplikált, a cselekményvezetés lineáris, könnyen érthető. Mondanivalójával a természettel szembeni alázat fontosságát ragadja meg, és ezzel eléggé emlékeztet az 1958-as A légy című filmre. Maga az átalakulás is hasonló. Steve Ditko rajzai szépek, mai szemmel nézve bájos retro hangulatot teremtenek. És persze ne menjünk el szó nélkül a tény mellett, hogy ebben a füzetben az alkotópáros létrehozta Pókember egyik alapellenségét. Pókember első szuper ellenfele amúgy a Kaméleon volt, de még A Gyík előtt találkozott hősünk a Homokemberrel, a Keselyűvel, és Oki Dokival is. Szerintem Sam Raimi 2002-es filmjének nagy hibája volt, hogy főellenségnek rögtön a legnagyobb nevet, a Zöld Manót használták. Marc Webb esetében jobb ötletnek tűnik, hogy A Gyíkkal rámelegíti Pókembert a nagyobb falatokra.

Ez a korai Póksztori egy igazán hangulatos, izgalmas füzet, melyben először szerepel az azóta a Pókember-kultusz aktív részévé vált Dr. Curt Connors, azaz A Gyík. 8/10.