Mi a franc folyik itt? - kérdezi Michael Fassbender a film egy kritikus pontján, és én megtudom érteni. Nem lennék meglepődve, ha kiderülne, hogy a színész a forgatókönyvre adott valós reakcióját rögzítette a kamera. Valóban, nem kell sokat gondolkodnunk azon, hogy nagy átlagban miért nem működnek a videojáték-adaptációk. A játékos számára az interaktivitás élménye képezi a fókuszt, amikor valamilyen programban elmerülve igyekszik teljesíteni a küldetéseket és kimaxolni a rendelkezésre álló lehetőségeket. Így, hogy a befogadó figyelmének nagy része nem a történet mélységeire összpontosít, a fejlesztők megengedhetik maguknak, hogy egyszerűbb, sablonosabb cselekményeket öntsenek évről évre egyre megkapóbb grafikai mintába. Viszont a moziban kiesik az interaktivitás lehetősége, ekkor pedig sor kerül arra, hogy a történet önmagában is megmérettessen. Sajnos ekkor szokott nyilvánvalóvá válni, hogy ezen sztorik többsége könnyen elunható, ha mi magunk nem alakíthatjuk az események láncolatát. Üdítő kivételek persze akadnak. Hogy az Assassin's Creed közéjük sorolható-e?
Igen is, meg nem is.