Movie Tank

Sátánista lett a Metallica

2016. november 21. - Sparrow

Újra videoklipről szól a fáma.

A Metallica a '80-as évek elején a thrash-metal zenei műfaj egyik megalapozójaként kezdte pályafutását, majd rövid úton igazi legendává is vált a James Hetfield-vezette csapat. Valahol félúton aztán áttértek a heavy vonalra, amit a rajongók egy része természetesen szemöldökfelhúzással fogadott, ám azért ebben az időszakban is születtek egészen kiváló dalok. 

Legutóbb 2008-ban jelentkeztek friss koronggal, és tény, hogy a Death Magnetic című albumon akadtak gyilkos trackek, mint például az All Nightmare Long vagy The Day That Never Comes, összességében nem sikerült igazán kiemelkedőre az anyag.

Sokat kellett várni, de aztán úgy egy éve felröppentek az első hírek és kijött egy fotó az éppen stúdiózó Hetfield-ről, mindez pedig természetesen azt eredményezte, hogy a rajongók, de még az egyszerű zenekedvelők is őrült körömrágcsálásba kezdtek. A Hardwired... To Self-Destruct album végre napvilágot látott, ráadásul a banda minden egyes nótához készített egy videoklipet.

Sőt mi több, a ManUNkind című tételhez tartozó kisfilmet egy budapesti klubban forgatták. Igaz, a valódi zenekari tagok nélkül, de legalább rengeteg okkult áthallással.

metallicaklip.jpg

El kell ismerni, hogy habár Hetfieldék szimpatikus figurák, azért ha az album minden egyes klipjében őket kéne nézni, ahogy zenélnek meg ugrálnak, az összességében unalommal tölthetné el a befogadókat. Így hát elő kellett húzni a kalapból a kreativitást, Jonas Åkerlund rendező pedig nem is ijedt meg a feladattól.

Habár a klip kezdetén hallhatjuk a klubközönség Metallica-kántálását, a színpadra érkező, kifestett, hosszú hajú alakokból álló csapat csupán érdekesen értelmezett, black metal köntösbe bújtatott alteregója a valódi zenekarnak. Könnyen lehet, hogy a rendező ezzel a dal lélektani mondanivalóját próbálta érzékeltetni, de persze az is elképzelhető, hogy csupán a betegesen erős stílus miatt döntött a formabontó koncepció mellett.

Akárhogy is van, az a lényeg, hogy a merész ötlet működik. Persze ehhez minőségi megvalósításra is szükség van, ám ilyen fronton nem adódik probléma. A hét és fél perces dal egyetlen helyszínre beszorított klipje könnyen érdektelenné válhatna, ám Åkerlund kiváló vágással tartja fenn a dinamikát a kisfilm kezdetétől egészen a fináléig. Ehhez asszisztálnak a nagyszerűen irányított fények, sőt, maguk a statiszták is, akiket érezhetően a lehető legnagyobb pontossággal vezettek a forgatáson.

A ManUNkind klipje azért is merész, mert egy azonos stílusvilágbeli zsánert parodizál. A black metal-ba bújtatott Metallica-nóta levágott disznófejek és felfordított feszületek között teljesedik ki, miközben a videoklip kisarkítottságával, valamint szemérmetlenségével egészen hatásossá válik. Időről időre áldokumentarista felvételek '80-as évekbeli koncertvideókra hajazó képei is támogatják az összképet, a nagy fináléra pedig egészen elszabadul a pokol, előkerül egy éles kés, és folyni kezd a vér.

A vérvörös füstben földöntúli, egészen pokoli atmoszférát öltő klubklip összességében igencsak hatásosra sikeredett, na meg persze az sem elhanyagolandó tény, hogy maga a nóta is ütős, még ha nem is ez az album legkiemelkedőbb tétele. 

 

Ha tetszett a poszt, like-old a blog Facebook-oldalát! Köszönöm!

A bejegyzés trackback címe:

https://movietank.blog.hu/api/trackback/id/tr4911978628

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása