Movie Tank

Gyógymód (1997) - Halloween 2016

2016. november 01. - Sparrow

Biztos, hogy önmagad vagy? Tudni véled, hogy senki sem rángat az orrodnál fogva. De ez valóban így van? Lehet, hogy csapdában élsz, olyan emberek parancsait követed, akiknek talán még a létezéséről sem tudsz. Manapság, ha civilizált életet akarsz élni, választanod kell. Irányító leszel, vagy irányított? Arany középút nincsen. Aláveted magadat a minden oldalról támadó manipulációnak és felsőbbrendűségi törekvéseknek, vagy megtanulod, hogy miként legyél te az, aki uralkodik másokon. Aki irányít és vezet, és egy bizonyos ponton majd eldönti, hogy hatalmát jó, avagy rossz célra használja-e fel. Kiyoshi Kurosawa utóbbira mond példát. Hátborzongató, zsigeri, sátáni példát...

cure.jpg

Vérfagyasztó gyilkosságok sorozata rázza meg Japánt újra és újra. Az áldozatok nyakán mély, X-alakú bemetszés, de az elkövető mindig más, és mindig könnyedén kézre kerül. A tettesek láthatóan nincsenek tudatában annak, hogy mit műveltek, mintha nem is emlékeznének arra, hogy elvettek egy életet, ráadásul különös kegyetlenséggel. Takabe rendőrnyomozó (Kôji Yakusho) ezért hipnózisra kezd gyanakodni. A háttérben megbújhat valaki, aki a gyógymódnak kifejlesztett technikát arra használja, hogy szörnyűségekre vegye rá a szerencsétleneket. A nyomozás egyre nagyobb lángon ég, eközben pedig egy amnéziás férfi (Masato Hagiwara) tűnik fel különböző helyeken, hogy beszélgetésbe elegyedjen különböző átlagemberekkel. És előbb vagy utóbb mindig megkérdezi, hogy rágyújthat-e.

Kiyoshi Kurosawa azt gondolhatta, hogy ha már névrokona a valaha élt legnagyobb japán filmrendezőnek, nehogy már szar filmeket csináljon. Mert a Gyógymód példának okáért velőtrázó pszichothriller. Ez a történet tulajdonképpen az identitásválságról szól. Szétesett és szétesni készülő emberi jellemek kószálnak a szürke épületek között, reménytelenül vadászva egymásra, mintha az egésznek lenne bármi értelme. Az emlékezet gyakorlatilag teljes hiányától szenvedő hipnotizőr férfi mintha egy korábbi, ki nem mondott szörnyű csapásért állna újra és újra bosszút, mintha valami láthatatlan erő késztetné arra, hogy rosszat tegyen úgy, hogy szinte tudatában sincs a körülötte zajló dolgoknak. Takabe eközben a tipikus megkeseredett zsaruként jelenik meg, aki nagykabátban és komor ábrázattal keresi az igazságot egy igazságtalan világban. Utálja a hullákat, a vért és a halált. De a munkájához mindez elengedhetetlen. Amikor ez a két elme találkozik a pszichózistól kifakuló Japán színfalai között, olyan játszma veszi kezdetét, amelyben a végsőkig titok marad, hogy ki az irányító és ki az irányított.

cure2.png

Kiyoshi Kurosawa példásan átgondolt jelenetkoreográfiákkal dolgozik. Beállításai részletesek, snittjei pedig hosszúak. A sztori minden fázisát többperces jelenetekben fejti ki, ezzel saját művészetét és stábját is próbára téve. Tény, hogy cselekményvezetése kissé vontatott, viszont a lassú tempóért kárpótol az ügyesen alkalmazott lekövető kameramozgás, és a véres brutalitás tűpontos, csak szükség esetén való, megrázó alkalmazása. A rendező sokszor a hirtelen vágás használatával prezentál felkavaró látomásokat és rémképeket, hogy ezzel a szürreális elbeszélésmód mocsarának partjára sodorja filmjét. És a fokozatosan összeálló krimiszálban a hipnózis ereje egyre nagyobb súllyal van jelen, a néző pedig megijed, hiszen itt egy gyógymódként kifejlesztett eszközt lát gyilkos fegyverré változni. Ahogy már korábban is utaltam rá, a színvilág meglehetősen fakó. Ez persze kétélű fegyver, hiszen rátesz a vontatottság hatására is, ugyanakkor szépen alkalmazkodik a nyomasztó dramaturgia atmoszférájához.

A színészi játékok korrektek. Kôji Yakusho jól hozza az enyhén nyugati típusú zsarukaraktert, akinek minden arcrezdülésében ott bujkál a mély világfájdalom. Persze idővel komplexebb lesz a figura, és megkapja azt a keleti ízt is, amit hollywoodi produkciókban hiába keresünk. De ez természetesen így van rendjén. Masato Hagiwara viszi a prímet. Párbeszédes jeleneteiben hátborzongató, ahogy amnéziás halálhozóként szinte hasonló áldozatként csap le az aktuális szerencsétlenre.

A Gyógymód végül kételyben hagyja nézőjét. Csaj sejthetjük, hogy a szereplők végül hová jutottak a konfliktus lezárultával. Csak tippelhetünk arra vonatkozólag, hogy ki volt a jó, és ki volt a rossz. És csak megrémülve remélhetjük, hogy a hipnózis vadászidénye lezárult. Ám reményünk ingatag lábakon áll, és ha utoljára is, de nagy eséllyel meg fog halni... Aztán a stáblista alatt el ne felejts rágyújtani! 8/10.  

A bejegyzés trackback címe:

https://movietank.blog.hu/api/trackback/id/tr1411828911

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása