A forradalmi és világszerte közkedvelt animációs stúdió, a Pixar, rövid gyengélkedés után bemutatta eddigi legnagyszerűbb alkotását. Sőt mi több, a mesteri Agymanók mellett még egy visszafogottabban reklámozott másik egész estés filmet is készítettek nekünk, illetve jelen esetben célszerűbb lenne úgy fogalmazni, hogy gyerekeinknek, illetve kistestvéreinknek. A Dínó tesó kicsit más, mint az "igazi" Pixar filmek, de ez nem jelenti azt, hogy rossz lenne.

Bolygónk múltjának egyik meglehetősen ijesztő szegmense az a bizonyos meteorbecsapódás, ami kipusztította a dinoszauruszokat, és aminek megismétlődésétől azóta is rettegünk, táptalajt adva ezzel Michael Bay-nek arra, hogy néha jó filmet is csináljon. A Pixar alkotói most azon gondolkoztak el, hogy milyen lett volna a rövid i-vel írandó dinók jövője abban az esetben, hogyha az égitest elkerüli a Földet, és meghagyja az életüket, lehetőségüket a fejlődésre. Fejlődnek is, emberszerű úton járnak. Földet művelnek, családot alapítanak, és beszélnek is.

Arlo már akkor is nagyon félénk volt, amikor kidugta hosszú nyakát a tojásból, és a helyzet azóta sem változott. Mindössze a csirkéket kellene etetnie (a CSIRKÉKET!), ám azok rendszeresen megkergetik. Egyedül az ő mancsnyoma nem került még fel a család dicsőségfalára, ám most lehetősége nyílik arra, hogy véghez vigyen egy igazi nagy cselekedetet. Le kell vadásznia a készleteket rendszeresen dézsmáló rágcsálót, aki történetesen egy embergyerek. Arlo életébe ezzel fordulat érkezik, ám ahhoz, hogy a váratlan kalandokat túlélje, szembe kell néznie félelmeivel.

Ekkora aberrált faszságot én már régen láttam. Természetesen a Pixar-nak mindig is védjegye volt, hogy lehetetlen elgondolásokból tudnak izgalmas, tartalmas filmeket készíteni, de ez a cucc egészen elszállt lett. Természetesen ezt most inkább pozitívum gyanánt írom, hiszen ilyen hülyeségek (földművelő, galoppozó, nyájat terelő dinók, stb...) tényleg csak zseni agyakból pattanhatnak ki, viszont az is igaz, hogy tudni kéne, hol a határ. A készítők időnként túlzásba esnek az abszurditással, így a felnőttebb közönségnek könnyedén megfájdulhat az agya. Viszont tény és való, hogy a Dínó tesónak - habár a produkció közel sem olyan komplex élmény, mint a Pixar nagyjai - azért akad korrekt mondanivalója, és néhány igazán szép jelenete. A cselekményvezetés helyenként vontatottá válik, néha az lehet az érzésünk, hogy nem volt elég mesélni való a tarsolyban, ugyanakkor szép számmal érkeznek jó poénok.

Az animáció Pixar-színvonal, ehhez kétség sem férhet. A tájképek gyönyörűek, a figurák nélkül egészen valóságosnak hatnának. A karakterrajzok kreatívak, vizuálisan és forgatókönyvileg egyaránt, némelyik jelenetkoreográfia pedig egészen mesteri. A színvilág élénk és változatos, sokszor szinte meseszép.

A Dínó tesó mesefilm kicsiknek, viszont akadnak felnőtt pillanatai. A Pixar ezt általában fordítva szokta csinálni, de idén már kaptunk egy Agymanók című szociálpszichológiai thrillert, szóval ne legyünk telhetetlenek. Nem rossz ez, de helyén kell kezelni, mert leginkább a 14 év alatti közönség számára készült. 8/10.