Movie Tank

When Animals Dream (2014) - V. Olvasói Hét

2015. szeptember 12. - Sparrow

Kérte: navigations

A születés után következő ártatlan gyermekkor évei gyorsan tovaszállnak, mi pedig bekerülünk fajunk csúcsteljesítménye, a modern civilizáció húsdarálójába, ahonnan többé nincs kiút. Ahogy gyarapodnak furcsa okból megünnepelt születésnapjaink, úgy gyűlik bennünk az egyre több rossz emlék, a számtalan sértés és megaláztatás. A legtöbben szerencsére megtanuljuk lenyelni a különböző közösségekben ránk zúduló mocskot, ám néhányunkat olyan mértékben megfertőz a lelki terror, hogy végül felébred valami, egy elfajzott veszedelem az ember lelkében.

when_animals_dream.jpg

Marie (Sonia Suhl) egy északi kisvárosban él apjával (Lars Mikkelsen) és tolószékbe kényszerült, magatehetetlen anyjával (Sonja Richter). Nem sokkal azután, hogy a lány dolgozni kezd egy halfeldolgozó üzemben, a korábban csupán ártatlan bőrirritációnak tűnő foltok a testén elkezdenek terjedni, egyre vészjóslóbb árnyalatot ölteni. Miközben Marie a belőle újra és újra előtörni vágyó szörnyeteget igyekszik visszatartani, a közösség tagjai egyre kevésbé mutatnak hajlandóságot arra, hogy higgadtan megtűrjék őt maguk között.

Eme horrorisztikus felhanggal bíró drámának megvan a maga kellően egyedi hangulata, így hamar rájöhetünk, hogy nem vétettünk hibát azzal, hogy belevágtunk. Ugyanakkor azonban messze nem tökéletes az összkép. A cselekményvezetés, habár egy pillanatig sem toporog egy helyben, gyakran belassul, és csupán vánszorogva hajlandó egyről a kettőre jutni, így sajnos a nyolcvan perces játékidő során nem ritkán kialakul az a filmnézés közben rettegett, kellemetlen érzés, amit utálunk, és amit unalomnak nevezünk. Kétségtelen azonban, hogy a When Animals Dream tudja, mit akar mondani. A főhősnő belsőjéből hullámokban előtörő, jobb szó híján pszichológiai vonzatokkal bíró betegségnek bélyegzett veszedelem elsőosztályú metaforája a társadalmi közegében kirekesztett, megvetett, lelkileg és néha fizikálisan is bántalmazott egyén tehetetlen dühének, ami csak úgy elégülhet ki, ha megszegi a civilizáció ellentmondásos, igazságtalan szabályait.

when-animals-dream-2.jpg

Jonas Alexander Arnby rendezése tudatos és gyakorta hatásos. A meglepetéseket is tartalmazó történet a direktor zsigeri jelenetkoreográfiái által válik maradandóvá. A kemény, depresszív, szomorú drámai atmoszférát rémlátomásokkal és egyéb horrorisztikus elemekkel vegyíti a karmester, sőt, időnként még némi félelemfaktort is képes komponálni. A fényképezés a szürke és a barna árnyalatait helyezi domináns szerepbe, ám ezt a kelleténél jobban eltúlozza, így a szűk másfél óra alatt a képi világ monotonná válik, még úgyis, hogy a film végén ez a színvilág a korábbiaknál komolyabb jelentőséget nyer magának. A hangulati aláfestést Mikkel Hess minimalista, ámde hatásos filmzenéje szolgáltatja.

Sonia Suhl egész jól helytáll a főszerepben, játéka sokszor igazán hiteles, bár teljesítménye nem konstans módon minőségi. A prímet Lars Mikkelsen viszi, aki valószínűleg soha nem lesz annyira népszerű, mint bátyja, Mads, de az biztos, hogy a színészi tehetség génjeit ő is örökölte. Alakítása kikezdhetetlenül kiváló.

A When Animals Dream-t túlzás lenne magával ragadó filmélménynek nevezni, inkább ínyenceknek való, azoknak, akik megunták a szokványos horrorokat. Leginkább ők lelhetnek benne komolyabb értékeket, bár azért nem olyanokat, mint a közelmúltból a The Babadook vagy a Valami követ esetében. 7/10.

A bejegyzés trackback címe:

https://movietank.blog.hu/api/trackback/id/tr597695930

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása